Hatalmas erők feszülnek egymásnak: mi köze az energiaár-robbanásnak a cégfelvásárlásokhoz?

Az energiaárak és a bérek gyors növekedése miatt megjelent az infláció réme. Az infláció letöréséhez egyes jegybankok már elkezdték, mások pedig most fogják emelni a kamatokat. Ez pedig elméletileg az M&A piacra is hatással lehet, ám ellentétes erők feszülnek egymásnak.

Rekordév, és az étvágy nem csökken

2021 rekordév volt a cégeladások és cégfelvásárlások (M&A) piacán. Az előzetes adatok alapján a Dealogic szerint a tranzakciók összértéke elérte az 5 800 milliárd dollárt, ami 60%-os növekedés is lehet az előző (Covid által befolyásolt) évhez képest. Az olcsó finanszírozás, a tőzsdék szárnyalása makroszinten hajtotta a vevőket, mondhatni vásároltak „mintha nem lenne holnap”.

De mi várható 2022-ben? Nincs jele a lassulásnak:

  • A private equity alapok sosem látott mennyiségű szabadon elkölthető összegeken ülnek. A vezetőik pedig akkor kapnak bónuszt, ha van befektetés, tranzakció, így őket ez hajtani fogja.
  • A nagyvállalatok (tehát, akik szakmai befektetőként léphetnek fel) bankszámláin 2 ezer milliárd dollár vár a sorsára, csak az USA-ban. Ez szintén szabadon elkölthető cash-t jelenthet akár növekedni, akár újabb cégeket felvásárolni.

Az étvágy tehát úgy tűnik, marad, sőt. Január 4-én például kaptam egy emailt az egyik szakmai befektetőtől, hogy beszéljünk, mert „idén még semmit sem vettünk”.

Energiaárak, minimálbér, infláció, M&A piac

Eközben az energiaárak növekednek, a minimálbér emelkedett, megjelent az infláció réme. Kérdezheti a kedves Olvasó: de hogy jön ez ide? Mi köze van az energiaáraknak (illetve az inflációnak) a cégfelvásárlásokhoz? Sajnos nem csak egy kattintásvadász címről van szó. Bizony, lehet hatása a kenyér-energia-benzin árának arra, hogy jó áron veszik-e meg a cégünket vagy sem.

Ugyanis az alapanyagok árának növekedése (vagy épp a minimálbér emelése) beépül a termékek árába, ez inflációt jelent. A tartósan megjelenő infláció visszafogása érdekében a jegybankok kamatot emelnek. Idehaza már hónapokkal ezelőtt elindult a folyamat, de Európában is formálódik a tendencia, valamint az amerikai Federal Reserve is nyíltan kommunikálja ezt a szándékot (most márciusra ígérik a szigort).

A kamatemelés hatására egyrészt drágulnak a hitelek. És mi köze ehhez a vállalatfelvásárlási piacnak? A tranzakciók egy része LBO (leveraged buyout): azaz kisebb-nagyobb részben hitelből történik annak finanszírozása. A kamatok magasabbak, tehát drágább a forrás. Bizony ez azt jelenti, hogy „többe kerül” a deal. Kivéve, ha a vevő csökkenti a vételárat.

Az infláció tehát – több tényező, pld. az energiaárak miatt – világszerte meghaladja a jegybanki célokat, ez pedig várhatóan kamatemeléseket hoz, ami

  • akár csökkentheti az étvágyat,
  • drágábbá teheti a tranzakciókat, ami kihathat a vételárra (csökkenti azokat),
  • akár lassíthatja is az M&A piacot, hiszen amennyiben az eladók nem engednek a cégérték elképzeléseikből, akkor lehet, hogy maga a tranzakció hiúsul meg.

Ellentétes erők feszülnek egymásnak

A Covidból a gazdaságok kilábalni látszanak, sőt, olyan növekedés várható bizonyos szektorokban, hogy nem tudnak eleget termelni (chiphiány, alapanyaghiány stb). Ez a fellendülés hajtja a cégeket, egyre jobb számokat produkálhatnak, ami az eladók fejében párosulhat egy magasabb cégértékkel.

Az elmúlt pár évben azonban sok befektető arra rendezkedett be, hogy hosszú távon olcsó lesz a pénz, a stratégiájának része, hogy akvizíciók útján növekszik – már évek óta, és nem tervez megállni.

Azaz ellentétes erők feszülnek majd egymásnak a következő 1-2 évben:

  • az éhség még megvan sok helyen, az étvágy tehát adott, a stratégia része az akvizíció,
  • eközben a tranzakciók finanszírozása drágul, adott esetben nehezebb lesz, ami a vevők megközelítése mentén a vállalatértékekben is korrekciót kell, hogy jelentsen.

A képlet egyszerűnek tűnik, de mégsem az. Ha a tulajdonosok azt várják, hogy növekedni kell, netán azt ígérte a menedzsment, hogy növekedés lesz, akkor meg fogja-e állítani a vevőket a fenti folyamat? Persze az jár majd a fejükben, hogy:

  • Mit is várok a piacomtól? Kell-e kapacitás? Megéri-e fejleszteni?
  • Érdemes-e vennem egy céget, csapatot, piacot? Elhiszem-e nekik, amit ígérnek? Elhiszem-e az üzleti terveiket?
  • Vége lesz egyszer a Covidnak? Lesz felpattanás? Készüljek rá?

Ha igazán „kincsre bukkannak”, akkor nem lesz megremegés, venni fognak.

A képet árnyalandó, hívjunk segítségül historikus adatokat. Ez alapján az az egészen logikus összefüggés, hogy ha nő a kamat, csökken az M&A tranzakciók száma / értéke, meginog. Ugyanis 2004 és 2007 között a kamatok jelentősen nőttek, de az M&A aktivitás viszont nem csökkent, hanem szintén nőtt, közel 70%-kal. Mi történhetett? Nem értik a vevők, a befektetők a fenti egyszerű, logikus összefüggést? Ahogy ezt már korábbi cikkekben is körbe jártuk (Cégeladások, felvásárlások – érdemes-e céget eladni 2021-ben?), egy M&A tranzakció nem pusztán pénzügyi döntés. Nem csak a DCF modellről és a várható megtérülésről szól. Mint ezt egy szakmai befektető Ügyfelünk megfogalmazta: „Nézd, stratégiai céljaink vannak! Ha egy jó céget látok, nem azon a pár százalékon fog múlni”.

Mely cégeknél lehet hatása az inflációnak?

Valahogy úgy összegeznénk tehát a fentieket, hogy az egyedi, speciális tudással, termékkel, piaccal rendelkező cégek, akik növekedési pályán vannak, azoknak nem kell aggódniuk a kamatemelés miatt, bizonyára nem fognak számottevő cégérték-korrekcióval szembesülni. Mindemellett az „unalmas cégek” esetén, ahol nehéz valamilyen nemzetközi szinten is érdekes egyedi versenyelőnyt (USP-t) meghatározni, speciális know-how-t, iparági tudást felmutatni, ott lehet hatása a kamatemelésnek egy vételárnál. Nincs mit tenni, dolgozni kell azon, hogy ne legyünk „unalmasak”.

Meg kell találni a szinergiát a vevővel, meg kell tervezni, fel kell mérni, hogy kinek leszünk izgalmasak, és akkor nem kell aggódni az inflációs hatás miatt!

A bejegyzés Horgos Lénárd a Portfolio.hu-n a témában megjelent cikke nyomán készült.

Kamatemelés, infláció - mire számítsunk M&A tranzakció esetén?

A kamatemelési ciklus hatása az M&A és tranzakciós piacra

RENDEZVÉNY – 2022. március 2-i online eseményünk aktualitását a növekvő infláció, illetve ennek féken tartására irányuló jegybanki kamatemelések indukálják. Az esemény során meghívott Vendégeinkkel, szakértőinkkel szeretnénk megvilágítani, hogyan befolyásolja az infláció, a kamatok emelése a cégeladások, cégfelvásárlások piacát, a befektetői kedvet, az árazást, a tranzakciók finanszírozását. Számítsunk-e kivárásra, kevesebb tranzakcióra, csökkenő cégértékre, alacsonyabb vételárra, ha értékesítenénk cégünket?

Kockázati tőke - a legfontosabb tudnivalók befektetőt kereső vállalkozásoknak

Kockázati tőke – a legfontosabb tudnivalók befektetőt kereső vállalkozásoknak

A kockázati tőke a nagy növekedési potenciállal rendelkező vállalkozások egy bizonyos – korai, valamint későbbi növekedési – fázisára jellemző, tőkeági finanszírozási forma.

A vállalkozásoknak eltérőek a finanszírozási igényei és lehetőségei attól függően, hogy korai, vagy már érettebb, növekedési fázisban tartanak-e; egy fiatal innovatív vállalkozásnak másfajta forrásra van szüksége és lehetősége, mint egy már befutott, stabil hátterű cégnek – így az érettebb szakaszban jellemzően más típusú finanszírozási források kerülnek túlsúlyba (pld. private equity, stratégiai befektető, tőzsdei bevezetés, stb.). Más-más kihívásokkal, feladatokkal kell szembenézniük, más-más kockázati tényezőkkel bírnak, és a növekedési céljaik is különböznek.

Mi is az a kockázati tőke? Kik azok a kockázati tőke alapok?

A kockázati tőke befektetők körét a hazai és a nemzetközi gyakorlatban is jellemzően intézményi formában megjelenő kockázati tőkealapok (fund-ok) jelentik, melyek vagyona egyrészt intézményi befektetőktől (pld. bankok, nemzetközi pénzügyi szervezetek, befektetési alapok, biztosítók, stb.) másrészt jelentős magánvagyonnal rendelkező magánszemélyektől származik. Az alapkezelők a befektetési politikájukra, elért eredményeikre és kapcsolatrendszerükre támaszkodva gyűjtik össze a forrásokat a tőkealap számára, majd ebből az alapból hajtanak végre befektetéseket a befektetési periódus során. Régiós specialitás, hogy az itt aktív alapokban domináns az állami és/vagy EU-s forrás, ami a befektetési lehetőségeket és szabályokat is befolyásolja.

A kockázati tőke befektetők elsősorban a kivételes tehetséggel és növekedési potenciállal rendelkező, gyakran korai fázisú, így magasabb kockázatot jelentő cégekbe (gyakran úgynevezett startupokba), az alapítókkal társulva fektetnek be. A tőkebefektetésért cserébe tulajdonrészt szereznek, tulajdonostárssá válnak – tehát nem hitelről, nem támogatásról van szó! A magasabb kockázatért cserébe az átlagnál magasabb hozamelvárással (alapkezelőtől függően 3-5-10x megtérülést keresnek, tehát ha 1M EUR-t fektettek be, akkor később 3-5-10M EUR-t akarnak visszakapni).

A kockázati tőke befektetők jellemzően 3-5 éves periódusra fektetnek be, ezt követően exitet hajtanak végre, azaz a befektetésből kiszállnak, értékesítik tulajdonrészüket. Az exit többféle módon történhet: akár az alapítóknak, meglévő tulajdonosoknak adják el a részesedést (ez leginkább állami hátterű alapoknál fordulhat elő), de túlnyomó részt inkább harmadik félnek, jellemzően stratégiai / szakmai befektetőnek, vagy más pénzügyi befektetőnek, pld. private equity alapoknak.

A befektetés hozamát exitkor, a cég eladásakor realizálják, tehát nem kell havonta vagy évente kamatot fizetni, esetleg tőkét törleszteni. A kockázati tőkés az „exitre játszik”, ott szeretne megtérülést látni, addig pedig a legnagyobb értéknövekedésben (ezáltal pedig a cég növekedésében) érdekelt.

A kockázati tőkét kapott cégeket portfólió cégeknek nevezzük, a tőkealapok ugyanis jellemzően párhuzamosan több aktív befektetéssel, azaz portfólióval rendelkeznek. Pénzügyi befektetőként alapvető érdekük (és befektetőik részéről az alapvető elvárás is) a teljes portfólió hozamának menedzselése, és portfólió szinten a kockázatok mérséklése. Sok tőkét kapott vállalkozás ugyanis csak részben vagy egyáltalán nem képes produkálni a befektetési időszak végére az elvárt hozamot, míg más vállalkozások a vártnál jelentősebb növekedést érnek el és sikeres exitet hajtanak végre, így ezek képesek lehetnek ellensúlyozni a gyengébben szereplő vagy „bebukott” befektetéseket – ez a magyarázata annak, hogy ilyen „magas” megtérülést keresnek minden egyes deal-ben, mert tudják, hogy nem fogja mindegyik visszahozni a befektetésüket, sőt.

Az alapkezelő – mivel tulajdonrésze exitkor annál többet ér, minél erőteljesebben növekszik a cég – alapvetően érdekelt a portfólió cég növekedésének támogatásában. Jellemzően nem szólnak bele a napi operatív ügyekbe, de „védik a befektetésüket”, azaz aktívan részt vesznek a vállalkozást és annak nyereségességét érintő stratégiai és jelentősebb pénzügyi döntésekben (pld. nagy értékű beszerzések, hitelfelvétel, stb.).

Kockázati tőke és egyéb tőketípusú finanszírozási lehetőségek az egyes növekedési fázisokban

Miután azonosítottuk a szükségletet, hogy befektetővel szeretnénk tovább növekedni, a legfontosabb lépés annak pontosítása, hogy milyen típusú befektetőt keresünk – azaz, mely növekedési szakaszban tart éppen vállalkozásunk és milyen célok megvalósítása kapcsán keresünk befektetőt?

Az Ön cége melyik fázisban van?

Kockázati tőke és egyéb tőketípusú finanszírozási lehetőségek a vállalkozás bizonyos érettségi szakaszaiban

Forrás: HVCA Tőkebevonási Kalauz 2020

Attól függően, hogy korai, vagy érettebb fázisban tart a vállalkozás, az ahhoz leginkább megfelelő befektetőt érdemes megkeresni a projekttel. A magyarországi és a CEE régió tőkepiacán számos lehetőség van arra, hogy egy innovatív üzleti megoldással, védhető versenyelőnnyel és kiváló piaci potenciállal rendelkező vállalkozás friss tőkével biztosítsa a növekedését, terjeszkedését, a következő érettségi szakaszba történő eljutását.

Várható eredményeinket és céljainkat összevetve a potenciális befektetői kör azonosítása igen hangsúlyos lépése a tőkebevonás folyamatának.

Az egyes érettségi fázisokban levő vállalkozások számára a következő főbb tőke típusú finanszírozási források állnak rendelkezésre a piacon:

  • Korai fázisú vállalkozások üzleti angyal vagy pedig magvető (seed) fázisú befektetéseket kereső alapoktól kaphatnak jó eséllyel tőkét, hozzávetőlegesen 100-300 ezer EUR nagyságrendben (a régióban).
  • Innovatív területen működő érettebb fázisú cégek számára, akik kifejlesztett és a piacon már bevezetett termékkel, piaci visszajelzésekkel, így jelentős nemzetközi bevétellel rendelkeznek, megfelelő finanszírozási forma lehet a növekedési kockázati tőke alapok nyújtotta tőkebefektetések (growth capital), amelyek 1-5-10 millió EUR nagyságrendben történhetnek.
  • Azoknak az akár hagyományos iparágban tevékenykedő – cégeknek, akik már eredményesen működnek, pár milliárdos árbevétellel és jó piaci pozícióval rendelkeznek, jellemzően már EBITDA-t termelnek, azonban szükségük van további külső tőkére a növekedés, a terjeszkedés felgyorsítására, a jelenlegi hitelstruktúrájuk átalakítására, egy tulajdonostárs kivásárlására, vagy pedig a működésük fejlesztésére, azoknak a magántőke alapok (private equity), vagy pedig speciális esetben az ún. turn-around alapok nyújtanak megfelelő megoldást.
  • Kivásárlást (buy-out) elsődlegesen a szakmai befektetők, illetve a private equity alapok hajtanak végre, de természetesen nem kizárt a friss forrás biztosítása (tőkeemelés formájában) sem.

Kockázati tőke vagy banki hitel?

Az érettebb fázisú, több éves működéssel, historikus eredményekkel rendelkező vállalkozások számára a beruházási tervek finanszírozására megfelelő megoldás lehet a hitelfelvétel, amennyiben megfelelő fedezetet tudnak biztosítani. A fedezethiányos, korai fázisú vállalkozások esetén, akik adott esetben bevételük többszörösének megfelelő finanszírozást keresnek a növekedési, skálázódási, nemzetközi terjeszkedési terveikhez, megfontolandó lehet a kockázati tőke.

A kockázati tőke ugyanis egy olyan speciális célú finanszírozási forma, amelyre a bankhitelek valós alternatívát nem tudnak kínálni.

A hitel és a kockázati tőke jellemzői között ugyanis számos lényeges különbség van:

  • Az egyik leglényegesebb a visszafizetés módja: a hitelt fix kamatok mellett rendszeresen kell törleszteni, bizonyára a vállalkozás cash flow-jából, függetlenül a vállalkozás eredményességétől, sikerességétől. A kockázati tőke befektetők elvárása ezzel szemben az, hogy a hozamot a 3-5 éves befektetési periódus végén, az exitkor realizálja, azaz időközben nem áramlik ki „törlesztési céllal” pénz a cégből.
  • A kockázati tőke befektető a hitelezővel ellentétben tulajdonosként tekint a cégre, valódi üzlettársként abban érdekelt, hogy a tőke felhasználásával a vállalkozás minél nagyobb növekedést érjen el, míg a hitelintézetek nem elkötelezettek a siker irányába, valamint az üzletmenetben sincs lehetőségük (sem igényük vagy kompetenciájuk) aktívan részt venni.
  • A kockázati tőke sokkal nagyobb lendületet is adhat a vállalkozásnak, mivel a befektető a pénzen kívül akár szakmai segítséget, iparági tudást és kapcsolatrendszert (ún. smart money-t) hozhat a cégbe annak érdekében, hogy minél magasabb értéknövekedést és megtérülést érhessen el a részesedésén.

A kockázati tőke és a private equity befektetések típusai, főbb jellemzői, volumene

Az egyes kockázati tőke és private equity befektetések típusait, főbb jellemzőit, a befektetések céljait, volumenét így lehet összefoglalni:

Kockázati tőke és private equity befektetések típusai, jellemzői

Forrás: HVCA Tőkebevonási Kalauz 2020

Ön kiválasztotta már azokat a potenciális befektetőket, akiket első körben tervez megkeresni? Mennyivel tud egyszerre tárgyalni? Hogyan fogja a befektetők múltját és preferenciát megismerni még a velük való első találkozás előtt? Milyen előnyöket, szinergiákat tud bemutatni számukra?

Keresse tanácsadóinkat, akik segítenek Önnek a megfelelő felkészülésben, a projekthez és az elképzeléseihez leginkább megfelelő befektető(k) meghatározásában és megkeresésében!

Mit keresnek a kockázati tőke befektetők?

Az alábbiakban sorra vettük azokat a legfontosabb szempontokat, amelyek a kockázati tőke befektetők számára fontos szerepet játszanak egy-egy befektetési lehetőség értékelésében, a befektetési döntések meghozatalában. Ezek a szempontok segíthetnek Önnek is megítélni, vajon az Ön vállalkozása megérett-e a tőkebevonásra.

– Iparág növekedési potenciálja, nagy piacméret

A kockázati tőke befektetők által elvárt masszív növekedést – jellemzően – csak prosperáló iparágban működő vállalkozás tudja biztosítani. Nyilván rontja az esélyeinket, ha sok, korábban indult, tőkeerős versenytárssal kell szembenéznünk. Valamiféle belépési korlátnak kell lenni az adott iparágban, hogy bármelyik pillanatban ne jelenhessen meg valaki egy hasonló megoldással, mint a miénk. Kulcskérdés, hogy elég nagy-e a piac (TAM – Total Addressable Market); ugyanis nem lehet egy kis méretű piacon elég nagyra nőni, ami így az exitet fogja korlátozni.

– Kiugró növekedési lehetőség

Rendelkeznünk kell az elkövetkezendő 3-5 évre szóló növekedési stratégiával, megalapozott üzleti tervvel, ami hitelt érdemlően bemutatja a befektetők számára, hogy a befektetés az elvárt megtérülést (lásd fent: 3-5-10x) képes biztosítani.  A kockázatok felismerése, elemzése, és azok kezelésére kidolgozott terv kiemelten fontos része ennek! Bővebben az üzleti tervről: Üzleti terv és stratégia – a növekedés és a sikeres tőkebevonás kulcsa

– Bizonyított piaci igény és üzleti modell, traction

Fázistól, érettségtől függően eltérő „visszaigazolást” kell felmutatni.

A koncepció létjogosultságáról bizonyítéknak és legalább az első piaci visszajelzéseknek már rendelkezésre kell állniuk. Konkrétumokra lefordítva, az első ügyfeleink és eladásaink legyenek meg, de legalább is egy vagy két pilot projektet indítsunk el, hogy fel tudjunk mutatni bizonyítékot a koncepciónk validálására, vagyis, hogy van olyan ügyfél, aki hajlandó fizetni érte! Ez általában a minimum, de sokszor még ez is kevés! Amennyiben a nemzetközi piaci terjeszkedéshez keresünk forrást, akkor azt fogják elvárni, hogy ismerjük a megcélzott piacokat, legyen a csapatban ennek menedzselésére képes („már látott ilyet”) személy, ideálisan már az első eredmények is álljanak rendelkezésre. Később, ha már piacvezetők vagyunk, akkor nyilván könnyebb a helyzet…

– Egyedi versenyelőny, USP

Alapfeltétel a sikeres vállalkozáshoz és a kockázati tőkéhez is a vállalkozás jól meghatározható USP-je, vagyis egyedi versenyelőnye. A versenyelőnynek valódinak és jól megkülönböztethetőnek kell lennie, a szokásos közhelyek, mint gyors, hatékony, rugalmas, nem elegendő. Az árelőny sem érték önmagában. Ezen kívül a versenyelőnynek védhetőnek, és legalább középtávon fenntarthatónak kell lennie.

– Kivételes, kompetens csapat, hiteles track record-dal

A kockázati tőke egyik alapigazsága, hogy nem a lóra, hanem a zsokéra fogadnak a befektetők. A menedzsmentet különösen árgus szemekkel vizsgálják, és a vezetési tapasztalat, korábbi szakmai eredmények, elhivatottság olyan alaptulajdonságok, amelyekkel a menedzsment minden tagjának rendelkeznie kell. A kockázati tőkebefektetések esetében – különösen korai fázisban – a csapat minősége, összetétele és dinamikája a végleges befektetési döntés szempontjából döntő szerepet játszik. A befektetők ugyanis inkább fektetnek be egy szuper csapatba közepes ötlettel, mint egy szuper ötletbe közepes csapattal, hiszen a csapat a kulcs, a csapat lesz az, aki képes sikeressé tenni a vállalkozást.

A 3-5 fős menedzsmentet előnyben részesítik; a „one man show” típusú vállalkozásokat nem preferálják, mivel túlságosan kockázatos egy olyan cégbe fektetni, ami egy emberen áll vagy bukik.

A csapatról bővebben például itt írtunk: Egyedül vagy csapatban?

– Skálázhatóság, nemzetközi perspektíva

Mivel a befektetők hozamelvárása relatív magas, ezért magyarországi cégek esetében szinte elképzelhetetlen a befektetők által elvárt növekedést kizárólag a hazai piacon megvalósítani, legalább regionális, de több lépésben lehetőleg globális modellben szükséges gondolkodni. Az expanzió során fontos átgondolnunk, hogy melyik célországokba, miért pont azokba és hogyan fogunk terjeszkedni, hogyan fogjuk kiszolgálni az ottani ügyfeleinket, ki fogja ismerni a helyi adottságokat, és így tovább. Egy „normál” Series A befektetés alapfeltétele, hogy legyen egy működő, skálázható akvizíciós csatorna, ahol adatokkal alátámasztható, hogy működik egy „ügyfélszerző, robusztus rendszer”, amibe ha beleöntenek 1 millió EUR-t, akkor elég pontosan becsülhető, hogy mennyi ügyfél, bevétel, stb. lesz belőle.

– Vonzó exit lehetőség 3-5 éven belül

Mint említettük, a kockázati tőke természeténél fogva 3-5 éven belül exitre törekszik, realizálni akarja a hozamot. Így csak az a vállalkozás válik éretté erre a „házasságra”, amelyik kidolgozott exit stratégiával rendelkezik. Az iparágban lévő aktuális M&A tranzakciókat, illetve a későbbi potenciális célpontokat is be kell mutatni, meg kell indokolni, hogy miért lehetünk néhány éven belül felvásárlási célpontok, kik lehetnek a potenciális vevők.

– A soft paraméterek

Ide tartozik minden egyéb, nem számszerűsíthető paraméter – például személyes benyomások, érzések, „kémia” – amely a befektetői döntésre hatást tud gyakorolni, extrém esetben a tranzakciót meg is tudja hiúsítani. Ne feledjük, hogy egy kockázati tőke befektetés hosszú évekre egymáshoz köti a feleket, nem mindegy tehát, milyen benyomásaink vannak a másik féllel kapcsolatban. Pontosan érkezik a találkozóra? Hosszú hetekre megy szabadságra? Hogyan viselkedik, ha kötetlenül, egy sör mellett beszélgetünk? Mit üzen az irodai mosdó a cégről? Meglepő lehet, mennyi apróságnak tűnő dolog lehet hatással a befektetőre! A témát bővebben bemutató blogbejegyzésünket itt találja: Nézd meg a WC-t mielőtt befektetnél

Hogyan készüljünk fel a kockázati tőke befektetők megkeresése előtt?

Induló vállalkozások számára kiemelten fontos tényező, hogy minél előrébb tartanak saját erőből a megvalósítás folyamataival, annál nagyobb eséllyel keltik fel egy-egy (vagy akár több) befektető érdeklődését. Egy induló, ötlet fázisban lévő projekt finanszírozására nehezen ad egy befektető több százmillió vagy akár milliárd forintot, nem az innováció vagy a növekedés megkérdőjelezése, hanem a korai fázissal együtt járó kockázati tényezők miatt. Ha a prototípus tényleg működik, tényleg megvette a piac, valóban piacvezetővé váltunk, akkor egyre kisebb a kockázat, azaz már jóval több tőkét hajlandó biztosítani a cégnek a befektető. Tehát kiemelten fontos már a befektetők megkeresése előtt felmérni, hogy hogyan tudunk projektünkkel még előrébb jutni, akár a reális piaci kereslet igazolásával, az igények minél pontosabb bemutatásával.

Több éve sikeresen működő vállalkozások számára a növekedési stratégia pontos megtervezése, ütemterv pontos felállítása lehet az, ami segítheti a befektetési döntések meghozatalát. Minden vállalkozás szeretné minél hamarabb lezárni a tőkebevonási tranzakciót. A befektetők érteni akarják, hova fektetnek be, hogy térülnek meg – lesznek kérdések! Menjünk elébe a kérdéseknek, állítsuk össze az üzleti tervet, térjünk ki a piackutatás eredményeire, a versenytárselemzésre, a stratégia főbb elemeire, a sales és marketing csatornákra, és így tovább.

Mielőtt elindulunk a befektetők felé, rendelkezzünk:

  • részletes befektetői prezentációval,
  • egy rövidebb ún. pitch deck-kel,
  • és üzleti tervvel – legalább.

Milyen kérdésekre számíthatunk a befektetők megkeresése során?

Amennyiben kockázati tőke befektetők bevonásával kívánunk tovább növekedni, ilyen és ehhez hasonló kérdésekre kell tudnunk meggyőző választ adni:

  • Mitől egyedi az Ön terméke / megoldása, mi különbözteti meg markánsan a versenytársaktól?
  • Melyek a legfontosabb piaci trendek, amelyek befolyásolják a sikerünket?
  • Mi a szabályozási környezet, látunk-e kockázatot?
  • Védett-e az IP? (kell-e, lehet-e, mikor?)
  • Melyik országban érdemes elindulni leghamarabb és miért?
  • Milyen piaci szereplőkre kell ott számítanunk és mekkora kereslettel kalkulálhatunk?
  • Mekkora a piacméret (TAM)?
  • Milyen CAC, CLV, sales konverzió várható?
  • Joint venture kialakítása vagy helyi iroda biztosítása jelenti számunkra a legjobb megoldást?
  • Melyik verzió milyen költségeket jelent és milyen megtérülést biztosít?
  • Képes-e egy befektető által elvárt átlag feletti hozamot kitermelni?
  • Van elképzelése a befektetői exit irányával kapcsolatban? Milyen összegű exittel lenne elégedett?

A lista természetesen még közel sem teljes… A kellő alaposságú felkészüléssel azonban jelentősen növelhetjük a projekt előkészítettségét, annak hitelességét, így pedig az esélyt a sikeres tőkebevonásra!

Mennyi idő alatt találhatok befektetőt?

Minden projekt más és más, minden befektető más és más, így hát a befektető keresés időigényét nehéz előre megbecsülni. Természetesen léteznek extrém esetek, mind nagyon rövid idő (akár pár hét leforgása alatt is sikerült már egyes cégeknek befektetőt találni), mind kivételesen hosszú, akár több éves folyamatokkal is találkozhatunk a piacon. Reálisan tervezve azonban egy kockázati tőke bevonás esetén 6-12 hónapos folyamattal érdemes kalkulálni. Itt is örök érvényű igazság, hogy tegyünk meg minél több lépést előre (legyen minél több visszajelzésünk a piacról, a papíron létező terveket kezdjük el megvalósítani önerőből, ameddig csak lehet jussunk el a befektető nélkül is, kezdjünk el kilépni a nemzetközi piacra, gyűjtsünk tapasztalatokat stb.), mert így az átlagos befektetési időintervallum jelentősen csökkenthető.

Ezenfelül szakértő partnerek bevonása is segítheti, rövidítheti a folyamatokat, hiszen tapasztalatuk révén a felkészülés folyamatok jelentősen csökkenthetőek.

Hogy néz ki a tőkebevonás folyamata?

Az alábbi folyamatábrában összefoglaltuk egy tipikus tőke bevonás főbb fázisait, időigényeit, és az egyes fázisokhoz tartozó legfontosabb feladatokat:

A folyamat főbb fázisairól és a legfontosabb feladatokról bővebben itt olvashat: Tőkebevonás

A term sheet és a kockázati tőke befektetés tipikus feltételei

A konkrét együttműködés részleteit a befektetői ajánlat (indikatív ajánlat) – azaz a term sheet – fekteti le, mely minden projekt, cég, befektetés esetén egyedi. A term sheet nem banki hitelszerződés, egy részük sztenderd, de számos feltétel tárgyalható – és kell is tárgyalni! Azt, hogy egy befektetői ajánlat előnyös-e a számukra, nem kizárólag és nem döntően a befektető által kért tulajdonrész és a cégérték határozza meg (ahogy sok esetben ezt az alapítók, tulajdonosok megítélik). A term sheet számos olyan további feltételt tartalmaz, amely az összképet jelentősen árnyalja, sőt, akár más „ítéletet” is képes szülni!

A tőkebevonás nem napi rutinfeladat a vállalkozások nagy része számára, így teljesen természetes módon egy term sheet értelmezése, feltételeinek értékelése, azok tárgyalása sem az.

Egy tőkebevonási szakértő épp ebben tudja támogatni a vállalkozásokat; a naprakész szaktudás, a valóban „sztenderd” feltételek ismerete, a befektetőkkel kapcsolatos tapasztalatok, az évek alatt szerzett szakmai, tárgyalási és tranzakciós tapasztalat növeli annak az esélyét, hogy valóban „jó deal” születhessen. Egy rossz megállapodás ugyanis gyümölcsöző együttműködés helyett évekre előnytelen és demotiváló „együttszenvedésbe” betonozza a feleket.

A megállapodás, tárgyalások során vajon elvárhatjuk-e befektetőnktől, hogy drag along jogáról lemondjon? Elfogadhatjuk-e az irányításhoz való vétójogait teljes mértékben? Hogyan állapodjunk meg egy korai exittel kapcsolatban? Likvidációs elsőbbség esetén mire számíthatunk, mikor és milyen arányban részesülünk az exitkor megadott vételárból? Egyáltalán cash-t fogunk kapni az exitnél? Vajon melyik befektető milyen álláspontot képvisel a fentiek tekintetében?

Talán Ön is érdemesnek látja, ha

  • ezeket a kérdéseket egy objektív szakértővel beszéli meg, vele készül fel,
  • a kiválasztott befektető preferenciáit előzetesen megérti, és felkészül taktikailag is, és
  • a befektető által adott ajánlatot egy „sokat látott” csapat segít értékelni.

Keressen minket, hogy a szakmai kérdések mellett, taktikailag is felkészült legyen!

A term sheet leginkább „rázós” feltételeiről és pontjairól alábbi bejegyzésünkben olvashat részletesebben: A term sheet – avagy hogyan kössünk jó megállapodást a befektetővel?

Hazai vagy nemzetközi befektetőt?

Gyakran keresnek minket azzal, hogy „mi nemzetközi befektetőt akarunk, csak olyan jöhet szóba”. Amennyiben átnézik referencia listánkat, az általunk szervezett nemzetközi befektetőket is felvonultató rendezvényeinket, akkor meggyőződhetnek róla, hogy számunkra nem akadály egy nemzetközi befektető megszólítása, velük egy tranzakció lebonyolítása. Sőt, tranzakcióink többségében valamelyik fél nemzetközi.

Mindemellett tisztában kell lenni a tényekkel és a statisztikákkal is. A hazai vállalkozások 90-95% lokális befektetőtől kap finanszírozást. Amennyiben mégis nemzetközi befektető finanszírozza a céget, akkor többségében régiós szereplőről van szó, és a legritkább esetben UK, amerikai vagy ázsiai befektetőről. Az is jellemző, hogy a nemzetközi befektető nem az első lépésben, hanem a második vagy harmadik körben (Series A, stb.) lép be.

Feltéve, hogy az első befektetőnket elfogadja… Ennek fontosságáról szól pld. az alábbi két videónk:

Hogyan van esélyünk nemzetközi befektetőre?

  • nem elég jónak lenni, nemzetközi szinten kell a versenyképességünket, a USP-t demonstrálni,
  • vélhetően már nem csak a hazai piacról származik a bevételünk, igazoltuk, hogy képesek vagyunk nemzetközi üzletfejlesztésre, ügyfélszerzésre,
  • csapatunk is képes nemzetközi céget építeni, jó eséllyel van külföldi csapattagunk,
  • tervezzük a megjelenést a célpiacon (iroda nyitás, akár founder költözése, stb.) , még jobb, ha már folyamatban van.

Gyakori mintázat, hogy az alapítók éltek / dolgoztak külföldön, esetleg külföldi egyetemre jártak vagy később egy akcelerátor programban vettek részt – tehát nem a befektető pénzén fog kiderülni, megállják-e a helyüket egy idegen kultúrában, sőt, sikeres üzletet tudnak majd építeni.

Mikor nem nekünk való a kockázati tőke?

  • Amennyiben a tervezési fázisban szembesülünk azzal a ténnyel, hogy a projekt, a cég nem képes évi 30-40%-os növekedést biztosítani
  • Ha a piacelemzés során kiderült, hogy versenyelőnyünk csak ideig-óráig védhető
  • piac esetleg nem elég nagy ahhoz, hogy még egy szereplőt elbírjon
  • Ha nem szeretnénk eladni a céget 3-5-7 év után

Ezekben az esetekben érdemes átgondolni, hogy tényleg képes-e ötletünk, tervünk azt a megtérülést biztosítani, amit egy befektető elvár. Ahogy az előzőekben is bemutattuk, a kockázati tőke befektetés hosszú, igencsak idő- és energiaigényes folyamat.

Továbbá akkor sem javasoljuk, hogy nekivágjon a befektető keresésnek, ha:

  • céljai megvalósításához azonnal szüksége van külső forrásra, a minimum várható 6 hónapos periódus is „lassú megoldás”,
  • számos alapítóhoz hasonlóan küzd azzal a gondolattal, hogy elfogadja a befektetőket, mint tulajdonostársakat a vállalkozásában, idegenkedik attól, hogy tulajdonrészt engedjen át, akár rövid időre is, sőt, beleszólást engedjen az irányításba. Kockázati tőke bevonása egy-egy vállalkozásba azonban együtt jár ezzel a ténnyel, befektetőnk tulajdonostársunk lesz egy meghatározott ideig – így érdemes ezzel a ténnyel már a folyamat elején számolni.
  • Nem ért egyet azzal a ténnyel, hogy a növekedés megtervezése, a stratégiaalkotás, üzleti számítások elkészítése vagy bemutatása elengedhetetlenül fontos ahhoz, hogy befektetőt, partnert találjunk projektünk finanszírozásához. A stratégiával kapcsolatos kérdéseket ugyanis egészen biztosan fel fogják tenni!

Biztosra akar menni? Tanácsadóval dupla akkora az esély a sikeres tranzakcióra.

Keresse tanácsadóinkat, akik segítenek Önnek a megfelelő felkészülésben, a projekthez és az elképzeléseihez leginkább megfelelő befektető(k) meghatározásában és megkeresésében, valamint a teljes tőkebevonási folyamat menedzselésében!

Szeretné kicsit mélyebben megérteni a tőkebevonás és a befektetők világát, és fontosnak tart egy jó erős elméleti alapozást, mielőtt belevág a tőkebevonási folyamatba? Ajánljuk figyelmébe Balogh Péter tőkebevonási alapok tanfolyamát; további részleteket a tematikáról és a következő kurzusról az alábbi linken talál: Balogh Péter – Tőkebevonás tanfolyam

What to consider and how to build your own channel mix?


Building an effective sales engine in B2B is based on understanding the buyer journey of your different target segments, which needs to be translated into an omnichannel approach.

What to consider and how to build your own channel mix, how does it depend on the target segments and the complexity of the overall sales process? Insights from Michel Henss, tribe leader client services from Neticle and Nick Roberts, partnership manager from the sales technology company Cognism.

Skálázás, product-market-fit, metrikák, a mérés kihívásai


Product-market fit – sokszor hallunk róla a növekedés, skálázódás és befektetők témakörében.

De vajon honnan tudjuk, hogy ott vagyunk-e, elértük-e /megközelítettük-e a PMF-et, vagy mennyire eredményes a skálázódásunk?

Jó hír, hogy ez is mérhető, sőt, mérni és értékelni is kell, hogy a tisztább kép után a további lépéseket finomhangolhassuk (vagy új irányt szabjunk).

Ha tőkebevonást tervezünk, ezt a matekot bizony a befektető is el fogja végezni, és talán nem meglepő, hogy vonzóbb befektetési célpont lesz az a cég, ahol ezek a metrikák biztató eredményeket mutatnak.

Tánczos Péter, a Euroventures partnere osztotta meg ezzel kapcsolatos gyakorlatát ebben a rövid videóban.

Logiscool: Preparing business plan for a Series A round


Raising a Series A round without a well-prepared business plan – let’s put it like that – is a mission impossible.

What did Logiscool experience about that preparation before their 3.5M EUR Series A round from Euroventures? How long did it take? How do they see its benefit for themselves (beyond getting one step closer to a successful deal closing of course :))?

Learnings from Logiscool’s co-founder Gyula Csitári.

Nem vesznek meg bárkit a technológiai óriások – az IT tranzakciók aktualitásai

A 2020. első félévi COVID-sokk hatásából ébredve az év második felében elképesztő növekedésnek indult globálisan az M&A tranzakciók piaca. A pozitív trendek, a növekvő befektetési kedv és az optimista várakozások bizakodásra adtak okot 2021-re vonatkozóan. Így is lett.

A 2021. első félév eredményei alapján a globális M&A piac várhatóan egy új rekordévet fog zárni mind tranzakciószámot, mind értéket tekintve a Pitchbook adatai alapján. A COVID-hatás minden szektort érintett így vagy úgy; a technológiai szektor azonban – különösen azok a szegmensek, amelyek képesek a felgyorsult digitalizációt innovatív technológiákkal és szolgáltatásokkal támogatni – elképesztő növekedést produkált.

Egész konkrétan, a Mergermarket elemzése szerint az európai tech M&A tranzakciók értéke 2020-ban duplázódott 2019-hez képest, 2021. első félévben pedig több mint másfélszeresére, 122,2 milliárd euróra nőtt az előző év első félévéhez képest.

2021-2022-ben a technológiai szektor szárnyalása minden bizonnyal folytatódik. Pénz van, étvágy van, ám félreértés ne essék, ez nem jelenti azt, hogy minden céget jó áron, jó feltételekkel és magától értetődően valamelyik technológiai óriásnak lehet eladni.

Mi mozgatja a technológiai tranzakciókat, mit keresnek a vevők?

Szinte naponta kapunk megkeresést, ahol elsődlegesen a féltve nevelt (vagy sem) cég új tulajdonosát keresik. Egy cégértékesítés, cégeladás elindítása mindig nehéz döntés.

Ha meghozták a tulajdonosok a döntést, akkor rendszerint jön a dilemma: kit tudok elképzelni vevőnek? Nagyon ritkán keresnek meg minket azzal, hogy „de jó lenne egy albán gyomkereskedő”, mint vevő. Technológiai cégek tulajdonosai jellemzően nyugat-európai, amerikai, skandináv vevőt szeretnének: minél ismertebb név, minél globálisabb cég, annál jobb.

Ezek a cégek azonban

  • gyakran heti száz megkeresést kapnak eladó cégekről,
  • sokszor tőzsdén vannak vagy valamilyen private equity tulajdonában, szinte bizonyosan stratégia mentén növekednek és akvirálnak.

A sok megkeresés versenyt jelent az eladóknak, nekik pedig választási lehetőséget (és akár áralkut!). A stratégia pedig nem minden esetben tartalmazza magas prioritással azt, hogy kicsiny hazánk kalandos demokráciájában kell a következő célpontot megvásárolni.

Az elmúlt években pár tucatnyi technológiai céget (legyen az egyedi szoftverfejlesztő, Saas IT terméket fejlesztő, medtech, agrártech, edutech stb.) megmutattunk a régióból nyugat-európai vagy amerikai stratégiai befektetőknek, lefolytattunk több száz befektetői beszélgetést, amelyek alapján a következő tapasztalatokat (külföldi kollégáinkkal összegezve) tudjuk megfogalmazni:

Számít, hogy kik az ügyfelek

Ki szavazott a cégnek, a terméknek bizalmat? Ha a Kukutyin Bt. már a technológiád használja, az még nem hoz lázba senkit. De ha a világ legnagyobb bankjai vagy telco-cégei is az ügyfelek közt vannak, az már figyelemre méltó.
Hol vannak? Csak lokális ügyfelek jó eséllyel nem lesznek érdekesek. Milyen iparágban tevékenykednek? KKV vagy nagyvállalat? Van-e állami kitettség? Tudsz új ügyfél-szegmenst biztosítani a potenciális vevőnek?
A vevőkoncentráció, túlzott kitettség akár deal breaker is lehet, a KKV ügyfélkör (kontra enterprise) pedig alacsonyabb értékelést jelent.

Unikális nagy piacmérettel

Ellentmondásnak is tűnhet, de nem az: legyen egyedi a megoldásunk, de közben ez az egyediség ne szűkítse a piacméretet. Minél több piaci szegmenst ki tud szolgálni a megoldásunk, annál jobb. A nagy piacméret a későbbi növekedési potenciál kulcsa lehet.

Nem a csúcson adunk el

Süllyedő hajót ki akar venni? Akkor kell eladni, amikor növekedési szakaszban van a cég, és a következő időszakban is ez várható. A vevő is „akar keresni” a cégen, piacon, ügyfeleken; ne várjuk meg, amíg valamilyen sokk éri a piacunkat vagy az ügyfelek nagy arányban pártolnak el tőlünk. A vevők a sikersztori közepén lesznek izgatottak.

De, a méret (is) lényeg

Ha nem érünk egy el látható méretet bevételben és/vagy EBITDA szintjén, akkor kis eséllyel keltjük fel a nemzetközi befektetők figyelmét.

Irányadóként a következőket érdemes figyelembe venni:

  • 20-30 millió euró ARR (tehát éves, ismétlődő bevétel) esetén már bárki szóba áll Veled, feltéve, ha van egy kétszámjegyű növekedés még ehhez.
  • Ha 15-20 millió euró bevételt ér el a cég, ami nem recurring, hanem projekt alapú, sajnos nem fognak sorban állni a tech-óriások. Fel lehet kelteni már a régiós nagyobb szereplők figyelmét, szegmenstől és ügyfélkörtől függően néhány európai játékos is érdeklődni fog, de még mindig kicsi a konverzió.
  • A kisebb private equity befektetők megnézik már a lehetőséget olyan 5-10 millió euró bevételtől, főként, ha ún. add-on befektetésről lehet szó, tehát valamely meglévő portfólió céghez vásárolhatnak. A kisebb alapok esetén kb. 1 millió euró EBITDA a belépő, a nagyobbak inkább 2-3-5 milliótól fognak beszélni velünk.
  • És ha nagyon speciális területen, igen unikális a technológiánk, kiemelkedő a növekedés vagy a piaci potenciál, akkor ezen méret alatt is lehet érdeklődés. De minél kevésbé egyedi globális szinten a tevékenységünk, annál inkább igaz, hogy kell a jelentős méret.

Az EBITDA még mindig kulcskérdés

Nem elég a – lokális piacon – unikális termék. Hiába fektetett euró milliókat a cég termékfejlesztésbe, monetizálni kell, és képesnek kell lenni EBITDA-t, pontosabban pénzt termelni.

Gyakran halljuk, hogy „az adott termék tényleg innovatív” és „nincs ilyen a világon”. De akkor miért nem lehet bevételt generálni, sőt, profitot? Nos, a felvásárlások mindössze 0,1%-a olyan, hogy bevétel nélküli startupot vesz meg a kaliforniai óriás, de a trend nem erről szól.

Ne feledjük, azok a menedzserek, akik majd meghozzák a döntést, hogy kiadnak egy kisebb vagyont a felvásárolt cégért, kétszer is átgondolják, bevállalnak-e nagy buktát (nincs még EBITDA, de a lehetőség persze óriási…). És miért tennék ezt pont a magyar piacról? Miért nem valamelyik neves akcelerátor vagy kockázati tőkés cégét vennék meg, amivel vélhetően csökkentenék a hibázás lehetőségét?

Stratégiai befektetőkhöz idő kell

Minél bonyolultabb a technológia, annál hamarabb ismernie kell a céget, a megoldást a későbbi vevőnek. A bölcs eladó már akár 2-3 évvel hamarabb építeni kezdi a kapcsolatot. Ismerjék meg a technológiát, a stratégiai befektető ügyfelei is kerüljenek kapcsolatba a termékkel, legyen jó visszajelzés a technikai és sales csapattól is, a menedzsmentnek se legyen idegen a történet.

Ahogy fentebb is szóba került, minél nagyobb a felvásárló cég, annál inkább stratégia mentén növekednek és akvirálnak. Néha ki kell várni, bele kell „férni” abba a stratégiába, ehhez bizony idő kell, ha maximalizálni akarjuk az esélyeket.

Ne becsüljük le a „mid market” vevőket

Ahogy az egyik befektető mondta: minden vállalkozó boldogan mesélné el, hogy a Google vagy a Cisco vette meg a cégét. De a statisztikák szerint a régiós cégeket (főleg, ha a méret nem elég nagy) sajnos igen ritkán vásárolják fel a nagy tech mamutok.

Az egyik leggyakoribb hiba, amit elkövetnek a folyamat során, ha csak a „nagyokat” próbálják megszólítani – ezzel persze a legnagyobb versenybe kerülnek be, mert a világ minden pontjáról nekik akarnak eladni céget. Lebecsülik a „mid market” cégeket. Továbbra is több száz millió eurós bevételű, akár több ezer főt foglalkoztató, 10-20 irodával rendelkező vállalatokról van szó. Viszont töredék annyi megkeresést kapnak, és bizony gyakran „sokkal jobb helye” lenne ott a hazai vagy régiós csapatnak. Csak a német, francia, angol, skandináv, svájci cégek százával elérhetőek ilyen méretben, de már egyre több balti, lengyel vagy épp olasz és spanyol cég is szóba jöhet akvizíció szempontjából.

A versenytársak esete

A legtöbb eladó úgy gondolja, hogy a versenytársak fizetnének a legtöbbet a cégükért, de ez az esetek többségében nem igaz. Mi úgy gondoljuk, a mi technológiánk jobb, de bizonyára a versenytárs CTO-ja a saját megoldására esküszik… Biztos be fogja ismerni, hogy ki kell dobni, amit évekig (évtizedekig) építettek? Persze a konszolidációnak vannak előnyei a vevő számára is, de a potenciális szinergiák (technológia, új ügyfélszegmensek stb.) limitáltak.

Arról nem is beszélve, hogy az esetleges tranzakció során (átvilágítás) érzékeny adatok átadására kerül(het) sor, ami bizony komoly kockázatot rejt magában. Azaz bár jó ötletnek tűnik, a versenytársak felé történő eladás kapcsán kiemelten óvatosan kell eljárni.

Senki sem lehet vonzó örökké

Nem szabad elszalasztani a momentumot. Díjat kapunk, írnak rólunk, új kulcsügyfelek, a piac épp berobbant – hányszor láttuk, hogy aztán a momentum elmúlt, az eladó kivárt, és már nem (csak) ők voltak a rivaldafényben. A jó időzítés a cégértékesítésnél is fontos, ne várjunk túl sokáig, ha látjuk a tényezők kedvező együttállását.

Ő lesz a befutó

Akár a tranzakciós folyamat elején, akár az első néhány érdeklődő után az eladókban kialakul egy érzés: „figyeld meg, ők adják a legjobb ajánlatot”. Érdekesség: 10-ből 9 alkalommal nem az a jelölt lesz végül a befutó. Az első lelkesedés jó hír, de nem sorsdöntő. A dalnak nincs vége, míg a hölgy énekel…

A horgászat még várhat

Egy élet munkáját átadni másoknak nem könnyű. Sokan határozottan akarják lezárni a korábbi fejezeteket, azaz „másnap már be se menni”. Ám ez a gyakorlatban a legritkább esetben valósul meg ilyen formában. Minél függetlenebb a menedzsment a tulajdonostól, ez az „átadás-átvételi” időszak annál rövidebb (akár 6-12 hónap). Minél jobban kötődik a csapat, a technológia, a kiemelt ügyfél az eladóhoz, ez annál hosszabb lehet (1-3 év). Ha pedig a cég leginkább ránk épül, mi vagyunk a motor, akkor bizony látunk 3-5 éves „röghöz kötést” is – legalábbis, mint kérés. Minél hamarabb mennénk inkább horgászni vagy búvárkodni, annál inkább szükséges erre időben felkészülni, kiépíteni a tőlünk független működést.

Tehát a piac jó, a tehetséges cégekre van kereslet, ám a fenti néhány ponttal érdemes tisztában lenni, hogy a realitások talaján maradjon az elképzelésünk az esély, az időtáv, a későbbi vevő, illetve a vételár vonatkozásában.

 

A bejegyzés Horgos Lénárd a Portfolio.hu-n a témában megjelent cikke nyomán készült.

Féljünk-e a befektetési / adásvételi szerződések szankcióitól?


Legyen szó akár VC/PE befektetésről, akár cégeladásról, fontos mérföldkő, amikor a befektetési / adásvételi szerződés tervezetét a founderek / tulajdonosok kezükben tartják. Az izgalmat tovább fokozza az esetleg ijesztőnek tűnő feltételrendszer, biztosítékok és kilátásba helyezett szankciók – de mennyire eszik forrón azt a bizonyos kását? Mi történik a valóságban, ha probléma van, nem teljesülnek a vállalások, szerződésszegés, stb. történik?

Gyakori-e, hogy a befektetők élnek a szankciókkal vagy perre mennek, vagy inkább az üdvözítő megegyezés a cél? Kinek mi az érdeke ezen a téren? A hazai tranzakciós jog két ismert szakértője, Fehérváry Ákos (Baker McKenzie) és a hazai startup szcéna jól ismert jogásza, Bóné László ossza meg tapasztalatait erről.

 

The outbound sales approach – Who is it for and why is it important?


We regularly hear from founders that outbound strategy is not for them, it doesn’t work at all, etc.

Who is it for, in which industries / segments is it a must? Is there a choice at all: can you scale and grow significantly w/o an outbound approach?

When to start thinking in international outreach? Should it be on table if you see enough inbound leads in your pipeline?

Here we go with some clear statements from three different aspects, from the early stage investor Valeri Petrov, Eleven Ventures, from Michel Henss, growth engine builder for Neticle and partnership manager Nick Roberts from the USD 13M ACV sales technology company Cognism.

Later stage: the role of current investor in the next funding round. Can they be showstoppers?

What is the role of the current investor to make a portfolio company ready for a later stage – Series B/C investment? What attitudes are considered added-value for later stage investors? What could be red flag for them?
Experienced international investors with notable track records in later stage investments Chris Church from Kreos Capital and Karol Szubstarski from OTB Ventures shared their opinion at our Equity Thursday online meetup earlier this year.