Tag Archive for: technológiai tranzakciók

Nem vesznek meg bárkit a technológiai óriások – az IT tranzakciók aktualitásai

A 2020. első félévi COVID-sokk hatásából ébredve az év második felében elképesztő növekedésnek indult globálisan az M&A tranzakciók piaca. A pozitív trendek, a növekvő befektetési kedv és az optimista várakozások bizakodásra adtak okot 2021-re vonatkozóan. Így is lett.

A 2021. első félév eredményei alapján a globális M&A piac várhatóan egy új rekordévet fog zárni mind tranzakciószámot, mind értéket tekintve a Pitchbook adatai alapján. A COVID-hatás minden szektort érintett így vagy úgy; a technológiai szektor azonban – különösen azok a szegmensek, amelyek képesek a felgyorsult digitalizációt innovatív technológiákkal és szolgáltatásokkal támogatni – elképesztő növekedést produkált.

Egész konkrétan, a Mergermarket elemzése szerint az európai tech M&A tranzakciók értéke 2020-ban duplázódott 2019-hez képest, 2021. első félévben pedig több mint másfélszeresére, 122,2 milliárd euróra nőtt az előző év első félévéhez képest.

2021-2022-ben a technológiai szektor szárnyalása minden bizonnyal folytatódik. Pénz van, étvágy van, ám félreértés ne essék, ez nem jelenti azt, hogy minden céget jó áron, jó feltételekkel és magától értetődően valamelyik technológiai óriásnak lehet eladni.

Mi mozgatja a technológiai tranzakciókat, mit keresnek a vevők?

Szinte naponta kapunk megkeresést, ahol elsődlegesen a féltve nevelt (vagy sem) cég új tulajdonosát keresik. Egy cégértékesítés, cégeladás elindítása mindig nehéz döntés.

Ha meghozták a tulajdonosok a döntést, akkor rendszerint jön a dilemma: kit tudok elképzelni vevőnek? Nagyon ritkán keresnek meg minket azzal, hogy „de jó lenne egy albán gyomkereskedő”, mint vevő. Technológiai cégek tulajdonosai jellemzően nyugat-európai, amerikai, skandináv vevőt szeretnének: minél ismertebb név, minél globálisabb cég, annál jobb.

Ezek a cégek azonban

  • gyakran heti száz megkeresést kapnak eladó cégekről,
  • sokszor tőzsdén vannak vagy valamilyen private equity tulajdonában, szinte bizonyosan stratégia mentén növekednek és akvirálnak.

A sok megkeresés versenyt jelent az eladóknak, nekik pedig választási lehetőséget (és akár áralkut!). A stratégia pedig nem minden esetben tartalmazza magas prioritással azt, hogy kicsiny hazánk kalandos demokráciájában kell a következő célpontot megvásárolni.

Az elmúlt években pár tucatnyi technológiai céget (legyen az egyedi szoftverfejlesztő, Saas IT terméket fejlesztő, medtech, agrártech, edutech stb.) megmutattunk a régióból nyugat-európai vagy amerikai stratégiai befektetőknek, lefolytattunk több száz befektetői beszélgetést, amelyek alapján a következő tapasztalatokat (külföldi kollégáinkkal összegezve) tudjuk megfogalmazni:

Számít, hogy kik az ügyfelek

Ki szavazott a cégnek, a terméknek bizalmat? Ha a Kukutyin Bt. már a technológiád használja, az még nem hoz lázba senkit. De ha a világ legnagyobb bankjai vagy telco-cégei is az ügyfelek közt vannak, az már figyelemre méltó.
Hol vannak? Csak lokális ügyfelek jó eséllyel nem lesznek érdekesek. Milyen iparágban tevékenykednek? KKV vagy nagyvállalat? Van-e állami kitettség? Tudsz új ügyfél-szegmenst biztosítani a potenciális vevőnek?
A vevőkoncentráció, túlzott kitettség akár deal breaker is lehet, a KKV ügyfélkör (kontra enterprise) pedig alacsonyabb értékelést jelent.

Unikális nagy piacmérettel

Ellentmondásnak is tűnhet, de nem az: legyen egyedi a megoldásunk, de közben ez az egyediség ne szűkítse a piacméretet. Minél több piaci szegmenst ki tud szolgálni a megoldásunk, annál jobb. A nagy piacméret a későbbi növekedési potenciál kulcsa lehet.

Nem a csúcson adunk el

Süllyedő hajót ki akar venni? Akkor kell eladni, amikor növekedési szakaszban van a cég, és a következő időszakban is ez várható. A vevő is „akar keresni” a cégen, piacon, ügyfeleken; ne várjuk meg, amíg valamilyen sokk éri a piacunkat vagy az ügyfelek nagy arányban pártolnak el tőlünk. A vevők a sikersztori közepén lesznek izgatottak.

De, a méret (is) lényeg

Ha nem érünk egy el látható méretet bevételben és/vagy EBITDA szintjén, akkor kis eséllyel keltjük fel a nemzetközi befektetők figyelmét.

Irányadóként a következőket érdemes figyelembe venni:

  • 20-30 millió euró ARR (tehát éves, ismétlődő bevétel) esetén már bárki szóba áll Veled, feltéve, ha van egy kétszámjegyű növekedés még ehhez.
  • Ha 15-20 millió euró bevételt ér el a cég, ami nem recurring, hanem projekt alapú, sajnos nem fognak sorban állni a tech-óriások. Fel lehet kelteni már a régiós nagyobb szereplők figyelmét, szegmenstől és ügyfélkörtől függően néhány európai játékos is érdeklődni fog, de még mindig kicsi a konverzió.
  • A kisebb private equity befektetők megnézik már a lehetőséget olyan 5-10 millió euró bevételtől, főként, ha ún. add-on befektetésről lehet szó, tehát valamely meglévő portfólió céghez vásárolhatnak. A kisebb alapok esetén kb. 1 millió euró EBITDA a belépő, a nagyobbak inkább 2-3-5 milliótól fognak beszélni velünk.
  • És ha nagyon speciális területen, igen unikális a technológiánk, kiemelkedő a növekedés vagy a piaci potenciál, akkor ezen méret alatt is lehet érdeklődés. De minél kevésbé egyedi globális szinten a tevékenységünk, annál inkább igaz, hogy kell a jelentős méret.

Az EBITDA még mindig kulcskérdés

Nem elég a – lokális piacon – unikális termék. Hiába fektetett euró milliókat a cég termékfejlesztésbe, monetizálni kell, és képesnek kell lenni EBITDA-t, pontosabban pénzt termelni.

Gyakran halljuk, hogy „az adott termék tényleg innovatív” és „nincs ilyen a világon”. De akkor miért nem lehet bevételt generálni, sőt, profitot? Nos, a felvásárlások mindössze 0,1%-a olyan, hogy bevétel nélküli startupot vesz meg a kaliforniai óriás, de a trend nem erről szól.

Ne feledjük, azok a menedzserek, akik majd meghozzák a döntést, hogy kiadnak egy kisebb vagyont a felvásárolt cégért, kétszer is átgondolják, bevállalnak-e nagy buktát (nincs még EBITDA, de a lehetőség persze óriási…). És miért tennék ezt pont a magyar piacról? Miért nem valamelyik neves akcelerátor vagy kockázati tőkés cégét vennék meg, amivel vélhetően csökkentenék a hibázás lehetőségét?

Stratégiai befektetőkhöz idő kell

Minél bonyolultabb a technológia, annál hamarabb ismernie kell a céget, a megoldást a későbbi vevőnek. A bölcs eladó már akár 2-3 évvel hamarabb építeni kezdi a kapcsolatot. Ismerjék meg a technológiát, a stratégiai befektető ügyfelei is kerüljenek kapcsolatba a termékkel, legyen jó visszajelzés a technikai és sales csapattól is, a menedzsmentnek se legyen idegen a történet.

Ahogy fentebb is szóba került, minél nagyobb a felvásárló cég, annál inkább stratégia mentén növekednek és akvirálnak. Néha ki kell várni, bele kell „férni” abba a stratégiába, ehhez bizony idő kell, ha maximalizálni akarjuk az esélyeket.

Ne becsüljük le a „mid market” vevőket

Ahogy az egyik befektető mondta: minden vállalkozó boldogan mesélné el, hogy a Google vagy a Cisco vette meg a cégét. De a statisztikák szerint a régiós cégeket (főleg, ha a méret nem elég nagy) sajnos igen ritkán vásárolják fel a nagy tech mamutok.

Az egyik leggyakoribb hiba, amit elkövetnek a folyamat során, ha csak a „nagyokat” próbálják megszólítani – ezzel persze a legnagyobb versenybe kerülnek be, mert a világ minden pontjáról nekik akarnak eladni céget. Lebecsülik a „mid market” cégeket. Továbbra is több száz millió eurós bevételű, akár több ezer főt foglalkoztató, 10-20 irodával rendelkező vállalatokról van szó. Viszont töredék annyi megkeresést kapnak, és bizony gyakran „sokkal jobb helye” lenne ott a hazai vagy régiós csapatnak. Csak a német, francia, angol, skandináv, svájci cégek százával elérhetőek ilyen méretben, de már egyre több balti, lengyel vagy épp olasz és spanyol cég is szóba jöhet akvizíció szempontjából.

A versenytársak esete

A legtöbb eladó úgy gondolja, hogy a versenytársak fizetnének a legtöbbet a cégükért, de ez az esetek többségében nem igaz. Mi úgy gondoljuk, a mi technológiánk jobb, de bizonyára a versenytárs CTO-ja a saját megoldására esküszik… Biztos be fogja ismerni, hogy ki kell dobni, amit évekig (évtizedekig) építettek? Persze a konszolidációnak vannak előnyei a vevő számára is, de a potenciális szinergiák (technológia, új ügyfélszegmensek stb.) limitáltak.

Arról nem is beszélve, hogy az esetleges tranzakció során (átvilágítás) érzékeny adatok átadására kerül(het) sor, ami bizony komoly kockázatot rejt magában. Azaz bár jó ötletnek tűnik, a versenytársak felé történő eladás kapcsán kiemelten óvatosan kell eljárni.

Senki sem lehet vonzó örökké

Nem szabad elszalasztani a momentumot. Díjat kapunk, írnak rólunk, új kulcsügyfelek, a piac épp berobbant – hányszor láttuk, hogy aztán a momentum elmúlt, az eladó kivárt, és már nem (csak) ők voltak a rivaldafényben. A jó időzítés a cégértékesítésnél is fontos, ne várjunk túl sokáig, ha látjuk a tényezők kedvező együttállását.

Ő lesz a befutó

Akár a tranzakciós folyamat elején, akár az első néhány érdeklődő után az eladókban kialakul egy érzés: „figyeld meg, ők adják a legjobb ajánlatot”. Érdekesség: 10-ből 9 alkalommal nem az a jelölt lesz végül a befutó. Az első lelkesedés jó hír, de nem sorsdöntő. A dalnak nincs vége, míg a hölgy énekel…

A horgászat még várhat

Egy élet munkáját átadni másoknak nem könnyű. Sokan határozottan akarják lezárni a korábbi fejezeteket, azaz „másnap már be se menni”. Ám ez a gyakorlatban a legritkább esetben valósul meg ilyen formában. Minél függetlenebb a menedzsment a tulajdonostól, ez az „átadás-átvételi” időszak annál rövidebb (akár 6-12 hónap). Minél jobban kötődik a csapat, a technológia, a kiemelt ügyfél az eladóhoz, ez annál hosszabb lehet (1-3 év). Ha pedig a cég leginkább ránk épül, mi vagyunk a motor, akkor bizony látunk 3-5 éves „röghöz kötést” is – legalábbis, mint kérés. Minél hamarabb mennénk inkább horgászni vagy búvárkodni, annál inkább szükséges erre időben felkészülni, kiépíteni a tőlünk független működést.

Tehát a piac jó, a tehetséges cégekre van kereslet, ám a fenti néhány ponttal érdemes tisztában lenni, hogy a realitások talaján maradjon az elképzelésünk az esély, az időtáv, a későbbi vevő, illetve a vételár vonatkozásában.

 

A bejegyzés Horgos Lénárd a Portfolio.hu-n a témában megjelent cikke nyomán készült.