Hatalmas erők feszülnek egymásnak: mi köze az energiaár-robbanásnak a cégfelvásárlásokhoz?

Az energiaárak és a bérek gyors növekedése miatt megjelent az infláció réme. Az infláció letöréséhez egyes jegybankok már elkezdték, mások pedig most fogják emelni a kamatokat. Ez pedig elméletileg az M&A piacra is hatással lehet, ám ellentétes erők feszülnek egymásnak.

Rekordév, és az étvágy nem csökken

2021 rekordév volt a cégeladások és cégfelvásárlások (M&A) piacán. Az előzetes adatok alapján a Dealogic szerint a tranzakciók összértéke elérte az 5 800 milliárd dollárt, ami 60%-os növekedés is lehet az előző (Covid által befolyásolt) évhez képest. Az olcsó finanszírozás, a tőzsdék szárnyalása makroszinten hajtotta a vevőket, mondhatni vásároltak „mintha nem lenne holnap”.

De mi várható 2022-ben? Nincs jele a lassulásnak:

  • A private equity alapok sosem látott mennyiségű szabadon elkölthető összegeken ülnek. A vezetőik pedig akkor kapnak bónuszt, ha van befektetés, tranzakció, így őket ez hajtani fogja.
  • A nagyvállalatok (tehát, akik szakmai befektetőként léphetnek fel) bankszámláin 2 ezer milliárd dollár vár a sorsára, csak az USA-ban. Ez szintén szabadon elkölthető cash-t jelenthet akár növekedni, akár újabb cégeket felvásárolni.

Az étvágy tehát úgy tűnik, marad, sőt. Január 4-én például kaptam egy emailt az egyik szakmai befektetőtől, hogy beszéljünk, mert „idén még semmit sem vettünk”.

Energiaárak, minimálbér, infláció, M&A piac

Eközben az energiaárak növekednek, a minimálbér emelkedett, megjelent az infláció réme. Kérdezheti a kedves Olvasó: de hogy jön ez ide? Mi köze van az energiaáraknak (illetve az inflációnak) a cégfelvásárlásokhoz? Sajnos nem csak egy kattintásvadász címről van szó. Bizony, lehet hatása a kenyér-energia-benzin árának arra, hogy jó áron veszik-e meg a cégünket vagy sem.

Ugyanis az alapanyagok árának növekedése (vagy épp a minimálbér emelése) beépül a termékek árába, ez inflációt jelent. A tartósan megjelenő infláció visszafogása érdekében a jegybankok kamatot emelnek. Idehaza már hónapokkal ezelőtt elindult a folyamat, de Európában is formálódik a tendencia, valamint az amerikai Federal Reserve is nyíltan kommunikálja ezt a szándékot (most márciusra ígérik a szigort).

A kamatemelés hatására egyrészt drágulnak a hitelek. És mi köze ehhez a vállalatfelvásárlási piacnak? A tranzakciók egy része LBO (leveraged buyout): azaz kisebb-nagyobb részben hitelből történik annak finanszírozása. A kamatok magasabbak, tehát drágább a forrás. Bizony ez azt jelenti, hogy „többe kerül” a deal. Kivéve, ha a vevő csökkenti a vételárat.

Az infláció tehát – több tényező, pld. az energiaárak miatt – világszerte meghaladja a jegybanki célokat, ez pedig várhatóan kamatemeléseket hoz, ami

  • akár csökkentheti az étvágyat,
  • drágábbá teheti a tranzakciókat, ami kihathat a vételárra (csökkenti azokat),
  • akár lassíthatja is az M&A piacot, hiszen amennyiben az eladók nem engednek a cégérték elképzeléseikből, akkor lehet, hogy maga a tranzakció hiúsul meg.

Ellentétes erők feszülnek egymásnak

A Covidból a gazdaságok kilábalni látszanak, sőt, olyan növekedés várható bizonyos szektorokban, hogy nem tudnak eleget termelni (chiphiány, alapanyaghiány stb). Ez a fellendülés hajtja a cégeket, egyre jobb számokat produkálhatnak, ami az eladók fejében párosulhat egy magasabb cégértékkel.

Az elmúlt pár évben azonban sok befektető arra rendezkedett be, hogy hosszú távon olcsó lesz a pénz, a stratégiájának része, hogy akvizíciók útján növekszik – már évek óta, és nem tervez megállni.

Azaz ellentétes erők feszülnek majd egymásnak a következő 1-2 évben:

  • az éhség még megvan sok helyen, az étvágy tehát adott, a stratégia része az akvizíció,
  • eközben a tranzakciók finanszírozása drágul, adott esetben nehezebb lesz, ami a vevők megközelítése mentén a vállalatértékekben is korrekciót kell, hogy jelentsen.

A képlet egyszerűnek tűnik, de mégsem az. Ha a tulajdonosok azt várják, hogy növekedni kell, netán azt ígérte a menedzsment, hogy növekedés lesz, akkor meg fogja-e állítani a vevőket a fenti folyamat? Persze az jár majd a fejükben, hogy:

  • Mit is várok a piacomtól? Kell-e kapacitás? Megéri-e fejleszteni?
  • Érdemes-e vennem egy céget, csapatot, piacot? Elhiszem-e nekik, amit ígérnek? Elhiszem-e az üzleti terveiket?
  • Vége lesz egyszer a Covidnak? Lesz felpattanás? Készüljek rá?

Ha igazán „kincsre bukkannak”, akkor nem lesz megremegés, venni fognak.

A képet árnyalandó, hívjunk segítségül historikus adatokat. Ez alapján az az egészen logikus összefüggés, hogy ha nő a kamat, csökken az M&A tranzakciók száma / értéke, meginog. Ugyanis 2004 és 2007 között a kamatok jelentősen nőttek, de az M&A aktivitás viszont nem csökkent, hanem szintén nőtt, közel 70%-kal. Mi történhetett? Nem értik a vevők, a befektetők a fenti egyszerű, logikus összefüggést? Ahogy ezt már korábbi cikkekben is körbe jártuk (Cégeladások, felvásárlások – érdemes-e céget eladni 2021-ben?), egy M&A tranzakció nem pusztán pénzügyi döntés. Nem csak a DCF modellről és a várható megtérülésről szól. Mint ezt egy szakmai befektető Ügyfelünk megfogalmazta: “Nézd, stratégiai céljaink vannak! Ha egy jó céget látok, nem azon a pár százalékon fog múlni”.

Mely cégeknél lehet hatása az inflációnak?

Valahogy úgy összegeznénk tehát a fentieket, hogy az egyedi, speciális tudással, termékkel, piaccal rendelkező cégek, akik növekedési pályán vannak, azoknak nem kell aggódniuk a kamatemelés miatt, bizonyára nem fognak számottevő cégérték-korrekcióval szembesülni. Mindemellett az „unalmas cégek” esetén, ahol nehéz valamilyen nemzetközi szinten is érdekes egyedi versenyelőnyt (USP-t) meghatározni, speciális know-how-t, iparági tudást felmutatni, ott lehet hatása a kamatemelésnek egy vételárnál. Nincs mit tenni, dolgozni kell azon, hogy ne legyünk „unalmasak”.

Meg kell találni a szinergiát a vevővel, meg kell tervezni, fel kell mérni, hogy kinek leszünk izgalmasak, és akkor nem kell aggódni az inflációs hatás miatt!

A bejegyzés Horgos Lénárd a Portfolio.hu-n a témában megjelent cikke nyomán készült.

Kamatemelés, infláció - mire számítsunk M&A tranzakció esetén?

A kamatemelési ciklus hatása az M&A és tranzakciós piacra

RENDEZVÉNY – 2022. március 2-i online eseményünk aktualitását a növekvő infláció, illetve ennek féken tartására irányuló jegybanki kamatemelések indukálják. Az esemény során meghívott Vendégeinkkel, szakértőinkkel szeretnénk megvilágítani, hogyan befolyásolja az infláció, a kamatok emelése a cégeladások, cégfelvásárlások piacát, a befektetői kedvet, az árazást, a tranzakciók finanszírozását. Számítsunk-e kivárásra, kevesebb tranzakcióra, csökkenő cégértékre, alacsonyabb vételárra, ha értékesítenénk cégünket?

Nem vesznek meg bárkit a technológiai óriások – az IT tranzakciók aktualitásai

A 2020. első félévi COVID-sokk hatásából ébredve az év második felében elképesztő növekedésnek indult globálisan az M&A tranzakciók piaca. A pozitív trendek, a növekvő befektetési kedv és az optimista várakozások bizakodásra adtak okot 2021-re vonatkozóan. Így is lett.

A 2021. első félév eredményei alapján a globális M&A piac várhatóan egy új rekordévet fog zárni mind tranzakciószámot, mind értéket tekintve a Pitchbook adatai alapján. A COVID-hatás minden szektort érintett így vagy úgy; a technológiai szektor azonban – különösen azok a szegmensek, amelyek képesek a felgyorsult digitalizációt innovatív technológiákkal és szolgáltatásokkal támogatni – elképesztő növekedést produkált.

Egész konkrétan, a Mergermarket elemzése szerint az európai tech M&A tranzakciók értéke 2020-ban duplázódott 2019-hez képest, 2021. első félévben pedig több mint másfélszeresére, 122,2 milliárd euróra nőtt az előző év első félévéhez képest.

2021-2022-ben a technológiai szektor szárnyalása minden bizonnyal folytatódik. Pénz van, étvágy van, ám félreértés ne essék, ez nem jelenti azt, hogy minden céget jó áron, jó feltételekkel és magától értetődően valamelyik technológiai óriásnak lehet eladni.

Mi mozgatja a technológiai tranzakciókat, mit keresnek a vevők?

Szinte naponta kapunk megkeresést, ahol elsődlegesen a féltve nevelt (vagy sem) cég új tulajdonosát keresik. Egy cégértékesítés, cégeladás elindítása mindig nehéz döntés.

Ha meghozták a tulajdonosok a döntést, akkor rendszerint jön a dilemma: kit tudok elképzelni vevőnek? Nagyon ritkán keresnek meg minket azzal, hogy „de jó lenne egy albán gyomkereskedő”, mint vevő. Technológiai cégek tulajdonosai jellemzően nyugat-európai, amerikai, skandináv vevőt szeretnének: minél ismertebb név, minél globálisabb cég, annál jobb.

Ezek a cégek azonban

  • gyakran heti száz megkeresést kapnak eladó cégekről,
  • sokszor tőzsdén vannak vagy valamilyen private equity tulajdonában, szinte bizonyosan stratégia mentén növekednek és akvirálnak.

A sok megkeresés versenyt jelent az eladóknak, nekik pedig választási lehetőséget (és akár áralkut!). A stratégia pedig nem minden esetben tartalmazza magas prioritással azt, hogy kicsiny hazánk kalandos demokráciájában kell a következő célpontot megvásárolni.

Az elmúlt években pár tucatnyi technológiai céget (legyen az egyedi szoftverfejlesztő, Saas IT terméket fejlesztő, medtech, agrártech, edutech stb.) megmutattunk a régióból nyugat-európai vagy amerikai stratégiai befektetőknek, lefolytattunk több száz befektetői beszélgetést, amelyek alapján a következő tapasztalatokat (külföldi kollégáinkkal összegezve) tudjuk megfogalmazni:

Számít, hogy kik az ügyfelek

Ki szavazott a cégnek, a terméknek bizalmat? Ha a Kukutyin Bt. már a technológiád használja, az még nem hoz lázba senkit. De ha a világ legnagyobb bankjai vagy telco-cégei is az ügyfelek közt vannak, az már figyelemre méltó.
Hol vannak? Csak lokális ügyfelek jó eséllyel nem lesznek érdekesek. Milyen iparágban tevékenykednek? KKV vagy nagyvállalat? Van-e állami kitettség? Tudsz új ügyfél-szegmenst biztosítani a potenciális vevőnek?
A vevőkoncentráció, túlzott kitettség akár deal breaker is lehet, a KKV ügyfélkör (kontra enterprise) pedig alacsonyabb értékelést jelent.

Unikális nagy piacmérettel

Ellentmondásnak is tűnhet, de nem az: legyen egyedi a megoldásunk, de közben ez az egyediség ne szűkítse a piacméretet. Minél több piaci szegmenst ki tud szolgálni a megoldásunk, annál jobb. A nagy piacméret a későbbi növekedési potenciál kulcsa lehet.

Nem a csúcson adunk el

Süllyedő hajót ki akar venni? Akkor kell eladni, amikor növekedési szakaszban van a cég, és a következő időszakban is ez várható. A vevő is “akar keresni” a cégen, piacon, ügyfeleken; ne várjuk meg, amíg valamilyen sokk éri a piacunkat vagy az ügyfelek nagy arányban pártolnak el tőlünk. A vevők a sikersztori közepén lesznek izgatottak.

De, a méret (is) lényeg

Ha nem érünk egy el látható méretet bevételben és/vagy EBITDA szintjén, akkor kis eséllyel keltjük fel a nemzetközi befektetők figyelmét.

Irányadóként a következőket érdemes figyelembe venni:

  • 20-30 millió euró ARR (tehát éves, ismétlődő bevétel) esetén már bárki szóba áll Veled, feltéve, ha van egy kétszámjegyű növekedés még ehhez.
  • Ha 15-20 millió euró bevételt ér el a cég, ami nem recurring, hanem projekt alapú, sajnos nem fognak sorban állni a tech-óriások. Fel lehet kelteni már a régiós nagyobb szereplők figyelmét, szegmenstől és ügyfélkörtől függően néhány európai játékos is érdeklődni fog, de még mindig kicsi a konverzió.
  • A kisebb private equity befektetők megnézik már a lehetőséget olyan 5-10 millió euró bevételtől, főként, ha ún. add-on befektetésről lehet szó, tehát valamely meglévő portfólió céghez vásárolhatnak. A kisebb alapok esetén kb. 1 millió euró EBITDA a belépő, a nagyobbak inkább 2-3-5 milliótól fognak beszélni velünk.
  • És ha nagyon speciális területen, igen unikális a technológiánk, kiemelkedő a növekedés vagy a piaci potenciál, akkor ezen méret alatt is lehet érdeklődés. De minél kevésbé egyedi globális szinten a tevékenységünk, annál inkább igaz, hogy kell a jelentős méret.

Az EBITDA még mindig kulcskérdés

Nem elég a – lokális piacon – unikális termék. Hiába fektetett euró milliókat a cég termékfejlesztésbe, monetizálni kell, és képesnek kell lenni EBITDA-t, pontosabban pénzt termelni.

Gyakran halljuk, hogy „az adott termék tényleg innovatív” és „nincs ilyen a világon”. De akkor miért nem lehet bevételt generálni, sőt, profitot? Nos, a felvásárlások mindössze 0,1%-a olyan, hogy bevétel nélküli startupot vesz meg a kaliforniai óriás, de a trend nem erről szól.

Ne feledjük, azok a menedzserek, akik majd meghozzák a döntést, hogy kiadnak egy kisebb vagyont a felvásárolt cégért, kétszer is átgondolják, bevállalnak-e nagy buktát (nincs még EBITDA, de a lehetőség persze óriási…). És miért tennék ezt pont a magyar piacról? Miért nem valamelyik neves akcelerátor vagy kockázati tőkés cégét vennék meg, amivel vélhetően csökkentenék a hibázás lehetőségét?

Stratégiai befektetőkhöz idő kell

Minél bonyolultabb a technológia, annál hamarabb ismernie kell a céget, a megoldást a későbbi vevőnek. A bölcs eladó már akár 2-3 évvel hamarabb építeni kezdi a kapcsolatot. Ismerjék meg a technológiát, a stratégiai befektető ügyfelei is kerüljenek kapcsolatba a termékkel, legyen jó visszajelzés a technikai és sales csapattól is, a menedzsmentnek se legyen idegen a történet.

Ahogy fentebb is szóba került, minél nagyobb a felvásárló cég, annál inkább stratégia mentén növekednek és akvirálnak. Néha ki kell várni, bele kell “férni” abba a stratégiába, ehhez bizony idő kell, ha maximalizálni akarjuk az esélyeket.

Ne becsüljük le a “mid market” vevőket

Ahogy az egyik befektető mondta: minden vállalkozó boldogan mesélné el, hogy a Google vagy a Cisco vette meg a cégét. De a statisztikák szerint a régiós cégeket (főleg, ha a méret nem elég nagy) sajnos igen ritkán vásárolják fel a nagy tech mamutok.

Az egyik leggyakoribb hiba, amit elkövetnek a folyamat során, ha csak a “nagyokat” próbálják megszólítani – ezzel persze a legnagyobb versenybe kerülnek be, mert a világ minden pontjáról nekik akarnak eladni céget. Lebecsülik a “mid market” cégeket. Továbbra is több száz millió eurós bevételű, akár több ezer főt foglalkoztató, 10-20 irodával rendelkező vállalatokról van szó. Viszont töredék annyi megkeresést kapnak, és bizony gyakran “sokkal jobb helye” lenne ott a hazai vagy régiós csapatnak. Csak a német, francia, angol, skandináv, svájci cégek százával elérhetőek ilyen méretben, de már egyre több balti, lengyel vagy épp olasz és spanyol cég is szóba jöhet akvizíció szempontjából.

A versenytársak esete

A legtöbb eladó úgy gondolja, hogy a versenytársak fizetnének a legtöbbet a cégükért, de ez az esetek többségében nem igaz. Mi úgy gondoljuk, a mi technológiánk jobb, de bizonyára a versenytárs CTO-ja a saját megoldására esküszik… Biztos be fogja ismerni, hogy ki kell dobni, amit évekig (évtizedekig) építettek? Persze a konszolidációnak vannak előnyei a vevő számára is, de a potenciális szinergiák (technológia, új ügyfélszegmensek stb.) limitáltak.

Arról nem is beszélve, hogy az esetleges tranzakció során (átvilágítás) érzékeny adatok átadására kerül(het) sor, ami bizony komoly kockázatot rejt magában. Azaz bár jó ötletnek tűnik, a versenytársak felé történő eladás kapcsán kiemelten óvatosan kell eljárni.

Senki sem lehet vonzó örökké

Nem szabad elszalasztani a momentumot. Díjat kapunk, írnak rólunk, új kulcsügyfelek, a piac épp berobbant – hányszor láttuk, hogy aztán a momentum elmúlt, az eladó kivárt, és már nem (csak) ők voltak a rivaldafényben. A jó időzítés a cégértékesítésnél is fontos, ne várjunk túl sokáig, ha látjuk a tényezők kedvező együttállását.

Ő lesz a befutó

Akár a tranzakciós folyamat elején, akár az első néhány érdeklődő után az eladókban kialakul egy érzés: “figyeld meg, ők adják a legjobb ajánlatot”. Érdekesség: 10-ből 9 alkalommal nem az a jelölt lesz végül a befutó. Az első lelkesedés jó hír, de nem sorsdöntő. A dalnak nincs vége, míg a hölgy énekel…

A horgászat még várhat

Egy élet munkáját átadni másoknak nem könnyű. Sokan határozottan akarják lezárni a korábbi fejezeteket, azaz “másnap már be se menni”. Ám ez a gyakorlatban a legritkább esetben valósul meg ilyen formában. Minél függetlenebb a menedzsment a tulajdonostól, ez az “átadás-átvételi” időszak annál rövidebb (akár 6-12 hónap). Minél jobban kötődik a csapat, a technológia, a kiemelt ügyfél az eladóhoz, ez annál hosszabb lehet (1-3 év). Ha pedig a cég leginkább ránk épül, mi vagyunk a motor, akkor bizony látunk 3-5 éves “röghöz kötést” is – legalábbis, mint kérés. Minél hamarabb mennénk inkább horgászni vagy búvárkodni, annál inkább szükséges erre időben felkészülni, kiépíteni a tőlünk független működést.

Tehát a piac jó, a tehetséges cégekre van kereslet, ám a fenti néhány ponttal érdemes tisztában lenni, hogy a realitások talaján maradjon az elképzelésünk az esély, az időtáv, a későbbi vevő, illetve a vételár vonatkozásában.

 

A bejegyzés Horgos Lénárd a Portfolio.hu-n a témában megjelent cikke nyomán készült.

A határzárak sem állítják meg a befektetőket: lehet-e céget venni videohívásban?

Miközben a világjárvány kezdetén még egyáltalán nem tűnt reálisnak, hogy az online térben vegyenek cégeket a befektetők, ma már egyáltalán nem ritka, hogy úgy zárulnak tranzakciók, hogy a felek soha nem találkoztak „élőben”. A befektetők is alkalmazkodtak az új körülményekhez, mert alkalmazkodniuk kellett, a dealek során pedig felértékelődött a bizalom kérdése.

Egy éve tavasszal az – akkor még – ismeretlen vírus sokkolta a világgazdaságot. A cégeladások és felvásárlások piaca (M&A) is megtorpant. Sokan megijedtek, leálltak, kivártak. Az egyik felmérésben a befektetők fele mondta azt, hogy szünetet tartanak, figyelnek mi lesz: összeomlás, valamilyen alakú válság, egy hullám vagy több, és így tovább. Aztán szép lassan rájöttek a szereplők, hogy nincs más hátra, mint előre. Ugyanis a pénznek dolgoznia kell. A tulajdonosok egy idő után megkérdezik: „értem, hogy lezárások és pandémia van, de akkor addig senki nem fektet be, nem vesz céget sem?” Nincs megállás, azok a motivációk, amelyek hajtják a dealeket, nem múltak el: menni kell, venni kell.

Odamenni, megnézni, megfogni

Szeptemberben egy német befektető az egyik tranzakciónk során elutasította még az adott felvásárlási lehetőséget, egyértelműen kimondta: „Nem fizetünk ki milliárdokat egy cégért, amit nem láttunk, nem mentünk el személyesen megnézni”. Persze oda lehet küldeni a helyszínre egy helyi átvilágítót „megbizonyosodni”.

Nyilván a tranzakcióknak van egy hivatalos, szakmai vetülete: excelek, beszámolók, prezentációk, kimutatások, adatszoba. De van egy másik oldala is: az üzlet itt is hús-vér emberek között köttetik. Ideális esetben tulajdonostársakká válnak, közösen fognak örömteli és kemény pillanatokat megélni (osztalékot fizetünk vs. nagy baj van). Döntéseket hozni kollégákról és a jövőről. Egy teljes cégeladás esetén – ahol az eladó tulajdonos egy idő után „elsétál” – sem mindegy, kivel kötök üzletet, elhiszem-e, hogy amit kapok, az a mutatott, vélt (vagy valós?) értéket képviseli.

Ahogy az egyik nagy magántőkealap hazai vezetője mondta: nem utalok át milliárdokat, ha nem ismerem meg jobban a partnert, nem beszélünk a hobbijáról, nem ittam meg vele egy sört (vagy kávét). Tudnom kell, ki lesz az üzlettársam.

Prezentációt nézegetni lehet home office-ból. Drónnal lehet ellenőrizni raktárkészletet, vagy egy telefonnal, tablettel videón keresztül bemutatni a gyárat. Az átvilágítás – és így az ún. adatszoba – amúgy is virtuális. De tulajdonostárssal kezet rázni online nehéz.

„Séta a parkban”

A lezárásokra és szociális távolságtartásra a befektetőknek is reagálniuk kellett. Az egyik nemzetközi kockázati tőkés vezette be az ajánlataiban, hogy bár megállapodhatunk az üzleti feltételekben online, de mielőtt az utalás megtörténik, a járványügyi előírások betartása mellett tegyünk egy közös sétát a parkban. Beszélgessünk kicsit offline, a való világban.

„Elmegyek, a szemébe nézek, megrázom a kezét – ez a megszokott folyamat. Nem hittem volna, hogy videóhívásban veszek céget” – mondta nevetve egy akvizíciókban érdekelt hazai informatikai cég vezetője.

Bizony változnak az idők. Úgy zárunk le rövidesen egy tranzakciót, hogy személyesen nem találkoztunk a vevővel. Ennek természetesen sokan örülnek, nem kell annyit utazni, nő a hatékonyság – de rengeteg hátránya is van. Azonban a friss elemzések azt mutatják, hogy a tranzakciók üzleti feltételeiben komoly negatív változás (tehát ezeknek a kockázatoknak a leképezése) nem látszik.

Felértékelődik a bizalom

Képernyőn keresztül meg lehet-e állapítani egy cégről, hogy kivételes, valóban „főnyeremény”? Vélhetően remegni fog a keze az utalásnál az adott befektetési igazgatónak. Ez azt is jelenti, hogy felértékelődik a bizalom: van-e már korábbi befektetője, egy hiteles tanácsadója, van-e egy fix pont, ami erősíti a komfortot. El kell hinned, hogy amit mondanak, amit látsz a virtuális anyagokban, az tényleg úgy van. Lehet, hogy szörfdeszkás pólóban, DJ-fejhallgatóban akarnak meggyőzni, hogy adj nekik 2 milliárdot – és közben a háttérben átsétál egy családtag vagy beinteget egy kisgyerek, aki épp digitális oktatásban vesz részt. És ez ma már tényleg nem kandikamera.

Felértékelődik ezáltal, hogy még inkább helytálló és makulátlan legyen a bemutatott sztori és a kapcsolódó szakmai anyagok. Ha korábban egy ártalmatlannak tűnő ellentmondás nem okozott gondot, most a bizalmat könnyen megtörheti, és hiába a hónapok verejtékes munkája, végül mégsincs deal.

 

A bejegyzés Horgos Lénárd a Portfolio.hu-n a témában megjelent cikke nyomán készült.

Cégeladások, felvásárlások – érdemes-e céget eladni 2021-ben?

2020-ban a cégeladások, felvásárlások és összeolvadások piaca (M&A) a világjárvány következtében globálisan visszaesett az előző évhez képest – ahogy sok más szektor is. Az első féléves adatok összeomlást mutattak, ám amint az első sokk után bízni kezdtek a befektetők abban, hogy a világ talán még nem ér véget most, és a szereplők is alkalmazkodtak a következményekhez, megtanultak videocall-on keresztül, az egyébként kulcsfontosságú személyes találkozók nélkül, „online” céget venni, a tranzakciók új erőre kaptak.

Idén pedig folytatódhat a növekedés, hiszen a felvásárlásoknak számos hajtóereje lesz 2021-ben.

Cégeladások, felvásárlások: mélyrepülés után erős fellendülés

Az új koronavírus tavaly mindenkinek felforgatta az életét, a járvány pedig az M&A piacot sem hagyta érintetlenül. Míg az első félév tranzakciós számai tragikus képet festettek fel, addig 2020 második féléve elképesztő eredményeket produkált. Vélhetően a tavasszal leállt, „bedugult” tranzakciók is részben megvalósultak, így végül az év összképe a Mergermarket adatai szerint csak kb. 7%-os visszaesést mutat 2019-hez képest, így a globális tranzakciós volumen 2020-ban 3163 milliárd dolláron alakult.

Mindeközben Európában 5%-kal magasabb lett a tranzakciók összértéke az előző évhez képest, ami elérte a 847 milliárd dollárt. Érzékeltetésül: míg az első félév 294 milliárd, addig a második félév 553 milliárd volt, ami majdnem duplázást jelent. A technológiai szektorban megvalósult tranzakciók összértéke 120 milliárd dollárt tett ki, amire nem volt még példa az adatok rögzítése óta, abszolút rekord.

Érthető módon a tavaszi lezárások kérdőjeleket vetettek fel a vállalkozások bevételi tervei és kilátásai kapcsán, megnehezítettek egy lehetséges cégfelvásárlást is. Magunk is belefutottunk olyan helyzetbe, hogy egy német befektető visszalépett, mondván, nem fog elkölteni sok millió eurót úgy, hogy nem volt lehetősége megnézni az utazási korlátozások miatt a céget, a telephelyet, és nem tudott találkozni a menedzsmenttel sem. Valljuk be, érthetőek ezek az érvek.  A második félév lendülete azonban bizakodásra ad okot az idei évre vonatkozóan is.

2021-es várakozások – nemcsak étvágy, de pénz is van

A West Monroe & Mergermarket kutatása szakmai és pénzügyi befektetőket kérdezett meg, hogy készülnek az idei évre, milyenek a várakozásaik. A válaszadók kb. 70%-a tervez legalább egy akvizíciót évente 2021 és 2022 során is. Azaz nemcsak étvágy, hanem pénz is van.

Pénz van és lesz is

A befektetők továbbra is rengeteg szabad, elkölthető forrással rendelkeznek. Csak az intézményi szereplőknél hozzávetőlegesen 1700 milliárd dollár befektethető tőke várja a jó célpontokat. Hogy lehet-e ez több, csak rajtuk múlik. 10-ből 9 alapkezelő úgy nyilatkozott, hogy nem látja komolyabb akadályát annak, hogy új alapot indítsanak, vagy további forrásokat vonjanak be a meglévő alapjaikba. Sorban állnak náluk az LP-k (azaz azok a befektetők, akik a kockázati vagy magántőke alapokba pénzt tesznek, de operatív módon nem vesznek részt az alap tevékenységében, a döntéshozatalban). A kvázi nulla kamatkörnyezetben nyilván a pénz helyet keres a megtérülésre. Már „csak” el kell költeni.

Kettészakadt a piac

A célpontok szempontjából egy érdekes és fájdalmas kettőség jellemzi már most a piacot. Egyrészt ott vannak a világjárvány által közvetlenül vagy közvetetten érintett vállalkozások, vélhetően legyengülve, akár még ki is szolgáltatva. Vannak tulajdonosok, akik nem akarnak újabb 3-5 évet keményen dolgozni, mire visszatornázzák a bevételeket, eredményt a pre-COVID időszakra. Nyugdíjba akarnak menni, el szeretnék adni a vállalatot. Sajnos gyenge tárgyalási pozícióban érheti őket a tranzakció, jó eséllyel nem remélhetnek kiemelkedő cégértéket (sőt, lehet, hogy az idő előrehaladtával még kevesebbet kaphatnak a vállalkozásért).

A túloldalon pedig felértékelődik a biztos, stabil bevétel, kiszámítható növekedés (az úgynevezett ismétlődő bevétel preferált!), akinek a válság ellenére is jól megy. Ha kevés a jó célpont, ezen kivételes helyzetben lévő vállalkozások árazása nőhet is.

Tehát vannak, akikért nagyon sokat fognak fizetni, és lesznek, akik rosszabbul járnak a cégeladás, felvásárlás során a COVID-19 járványnak és a válságnak „köszönhetően”.

Mely szektorok profitálhatnak?

Miközben visszaesett a tranzakciós piac 2020-ban, addig a technológiai szektorban megvalósult akvizíciók, tranzakciók száma sosem látott szintre emelkedett. Nem kérdés, hogy a trend folytatódni fog. Azok a vállalkozások, amelyek megoldásai a digitális transzformációt támogatják, a big data és üzleti intelligencia területén működnek, vagy például az e-kereskedelemhez kapcsolódó technológiát fejlesztenek, minden bizonnyal jobb eséllyel várják az évet. Ugyanígy az egészségipar, a pharma, a biotech szektor továbbra is izgalmas lesz.

A jó célpontokért folyó verseny rákényszerítheti a befektetőket, vevőket, hogy gyorsabban lépjenek (akár megelőzve a publikus tranzakciós folyamatot), hatékonyan bonyolítsák le a tranzakciót. A szűkmarkúság pedig azt jelentheti, hogy lemaradnak a lehetőségről.

Mi hajtja a tranzakciókat? A szakmai befektetők motivációi

A pénzügyi befektetők mellett a stratégiai, szakmai befektetők lesznek a tranzakciók, akvizíciók motorjai. Az organikus növekedés helyett gyorsabban akarnak előrelépni, piacot, tudást, ügyfeleket szerezni. De vajon mi hajtja az ő döntéseiket a következő időszakban?

  • Diverzifikálás: új piacokra, új szektorokba való belépés, a termék-, szolgáltatás-portfólió bővítése. Amikor új szektorról beszélünk, akkor ma már valóban nagyobb lépések is gyakoriak: autóipari cég vesz szoftverfejlesztőt, élelmiszeripari cég adatelemzőt, az offline vállalkozás igyekszik az online irányba, és fordítva.
  • Nemzetközi terjeszkedés felgyorsítása: egy akvizícióval gyorsan beléphet a stratégiai vevő új földrajzi piacokra, időt és jelentős költségeket megtakarítva, alacsonyabb kockázat mellett (ami a töredezett régiónk esetén külön kihívás lenne).
  • Ellátási lánc biztonsága: a lezárások miatt sok vállalkozás szenvedett az alkatrészek, alapanyagok késése miatt, amire válasz lehet, ha „házon belülre kerül” egy kulcsbeszállító.
  • Lokális, regionális konszolidáció: a töredezett piacok esetén az egyes, kisebb-nagyobb szereplők felvásárlása, konszolidálása – ideálisan – hatékonyabb, nagyobb profitot termelő cégcsoportokat hozhat létre.
  • Európai „bajnokok” megerősítése: Európa felismerte, hogy fel kell vennie a versenyt az ázsiai és amerikai óriásvállalatokkal, ehhez szükséges a helyi, európai „bajnokok” létrehozása, az ő növekedésük, akvizíciók támogatása.
  • Verseny konszolidálása: néha azért kell megvenni egy céget, mert jobb a „trónkövetelőt” házon belül tudni, mielőtt nagyobb lesz nálunk és elveszi a piacunk… 

Vannak olyan ritkán tárgyalt szempontok is, amelyek talán első látásra nem tűnnek racionálisnak; a menedzsmentet „ütik” a tulajdonosok, hogy növekedjenek, vegyenek. Ahogy egy multi cég helyi ügyvezetője annak idején megfogalmazta: „Akvirálni fogunk… vagy én, vagy az utódom. De jobban szeretném, ha inkább én tenném.” Néha pedig a tranzakciót szorgalmazó vezető leginkább egy szép mérföldkővel szeretné gazdagítani az önéletrajzát.

Pozitív kilátások 2021-re – érdemes megkezdeni a felkészülést!

A kilátások ezek alapján pozitívak az idei és a következő évekre, ha cégeladásban vagy vásárlásban gondolkozunk. Mint röviden összefoglaltuk, a tranzakciók várható motivációi is szerteágazóak. Figyelembe kell azonban vennünk, hogy – ahogy sok európai országban – hazánkban sem automatikus a nemzetközi befektetők részesedésszerzése, legalábbis 2021. június 30-ig miniszteri jóváhagyásra van szükség.

A vakcinák engedélyezésével, az oltások megindításával azonban egyre inkább látszik a fény az alagút végén. Mivel egy tranzakciónak – legalább – több hónapos átfutása van jellemzően, így a legtöbb befektető már a COVID-19 járvány utáni időszakra tervez a dealekkel, és a vállalkozások tulajdonosainak, vezetőinek is így kell számolniuk, esetleg megkezdeni a felkészülést.

A bejegyzés Horgos Lénárd a Portfolio.hu-n a témában megjelent cikke nyomán készült.

Private equity – a befektetői piac csúcsa

MEETUP – Érettebb fázisú vállalkozások – akár organikusan, akár felvásárlások útján történő – növekedésének, nemzetközi terjeszkedésének finanszírozására, vagy a tulajdonosi / befektetői exit irányaként egyaránt releváns alternatíva lehet a private equity. Február 25-i Equity Thursday meetupunkon a befektetői piac „csúcsszereplőit”, a jellemzően több milliárdos tranzakciókban gondolkodó PE befektetőket és motivációikat vizsgáljuk meg tapasztalt nemzetközi PE befektető vendégeinkkel.

A világ vezető elemzői már 2018-ban globális recessziót vártak 2020-ra

2018 végén a világ vezető elemzői már recessziót prognosztizáltak 2019 végére, de legkésőbb 2020-ra… 2018 végén, amikor egy globális pandémia lehetősége még csak fel sem tűnt a horizonton.

Az elemzők – bár nyilvánvalóan konszenzus nem volt a kiváltó okokat illetően – egyöntetűen előre jelezték: az akkori trendeket, gazdasági mutatókat, hatásokat és intézkedéseket figyelembe véve, legkésőbb 2020-ban recesszió lesz, sőt, lábát már betéve itt van az ajtónkban (és bizony már most nincs lehetőségünk kitessékelni).

Olyan egyértelmű álláspontokat fogalmaztak meg 2020-ra, mint hogy „2020’s might be the worst decade”, “Next global financial crisis will strike in 2020” vagy “2020 is a real inflection point”.

Az okok között az elemzők sok mindenre rávilágítottak: túlfűtött tőzsde, kritikussá nőtt eladósodottság, fogyasztói- és vállalati hitelválság, migráció, geopolitikai feszültségek, az EU stabilitásának megingása, Brexit (és példájára további várható EU exitek), növekvő kamatlábak, infláció,…

Az okok között találunk olyanokat is (pld. eladósodottság, hitelválság), amelyekkel kapcsolatban elvileg már megtanultuk a leckét az előző válság alkalmával, de a trendek és a mutatók bizony nem ezt támasztják alá.

Az elemzők arra is rámutattak, hogy bár az előző válságot követően a fellendülés egyértelműen nyomon követhető volt, az egészséges, hosszútávon fenntartható növekedés alapkövei bizony jócskán inognak, a fellendülés egyértelműen a gazdasági mentő- és élénkítő csomagok gyors hatásait tükrözik vissza.

De koronavírusról akkor szó sem volt.

Most viszont van, amely annyiban nehezíti meg a helyzetet, hogy erre tényleg nem számíthattunk, erre nem voltunk felkészülve, és nincs sikeres forgatókönyvünk sem, hogyan lehet egy ilyen válsághelyzetet előremutatóan kezelni, és megmutatni a fényt az alagút végén. Egy világjárvány önmagában is globális recessziót kiváltó ok lehet, de amint látjuk, ettől függetlenül is a válság felé száguldott a világgazdaság, a pandémia csak egy fájó „hab a tortán”.

Az adatok alapján az M&A piac is megszenvedte az első félévben a COVID-ot, nem meglepő módon. Azonban 2020. második féléve nem várt feltámadást mutatott, egyes szektorok „all time high” eredményeket produkáltak. Az összkép így 2020-ra elfogadható. Az európai M&A tranzakciók értéke végül 847 Mrd dollár volt, ami alig alacsonyabb, mint a 2019-es adat.

(forrás: Mergermarket trendelemzései)

Egy következő bejegyzésünkben, amellett, hogy kitérünk a 2020-as adatokra, megvizsgáljuk a 2021 várható trendjeit is.

Közhelynek tűnik ugyan, de egy ilyen helyzetben még inkább igaz a mondás: az időzítés az üzletben, egy vállalkozás életében kulcsfontosságú – nem csak azért, mert a felkészüléssel, az időben megtett tudatos lépésekkel csökkenthetőek a későbbi kockázatok, hanem azért is, mert előre hozhatóak olyan stratégiai döntések – pld. egy cégeladási folyamat megindítása, kivárás a befektető kereséssel – amelyek meghozatala (vagy elmaradása) jelentős következményekkel lehetnek a vállalkozásra nézve.

Az eredeti cikket a The World Financial Review oldalán itt olvashatják: The Predicted 2020 Global Recession

Equity Reggeli – Private equity befektetések és a tranzakciók adózási kérdései

RENDEZVÉNY – Ezúttal a private equity-t, annak sajátosságait és működését helyezzük fókuszba. Nemzetközi PE befektető vendégünk, a Genesis Capital bemutatja, ők milyen befektetési lehetőségeket keresnek, majd egy frissen zárult PE tranzakció, az 11 Entertainment Group többségi tulajdonrészének eladását vizsgáljuk meg részleteiben, a befektető és a tulajdonos szemszögéből is. A tranzakciókhoz kapcsolódó adózási kérdéseket (és válaszokat) az OrienTax hozza majd.

Globális iparági M&A elemzések – 2018. IV. negyedév

A csomagolóipar, cleantech (környezetkímélő / energia hatékony technológiai megoldások) és építőanyag ipar szektorok 2018. IV. negyedévi globális M&A piaci trendjeit, változásait, főbb megállapításait és várakozásait tette közzé elemzéseiben cégcsoportunk. A szektor specifikus negyedévi elemzésekből választ kaphat például arra, milyen trendek és lezárt deal-ek befolyásolták az adott piacot, hogyan alakultak az M&A tranzakciók volumenben és értékben, milyen iparági szorzókat alkalmaztak a vevők a célvállalatok értékelésénél, és ez milyen eltéréseket mutat az egyes régiók, vállalatméretek és befektetői típusok esetében.

A kiválasztott szektor elemzéséhez kérjük, kattintson a képekre:

Packaging M&A Q4-18

Cleantech M&A - Q4-18

 

Construction M&A - Q4-18

Kérdése, észrevétele van az elemzésekkel kapcsolatban? Keresse kollégánkat!

Összefoglaló – Equity Reggeli 2018. május 24. stratégiai befektetők témában

RENDEZVÉNY – Május 24-i Equity Reggelink alkalmával a stratégiai befektetők motivációit és a tranzakcióra való felkészülés részleteit vizsgáltuk meg meghívott vendégeinkkel és résztvevőinkkel. A nyitógondolatokat követően két jelenleg is aktívan befektetési lehetőségeket kereső nemzetközi stratégiai befektető, a Polifoam (Trocellen Group) és az EGIS Zrt. megközelítését ismertük meg azzal kapcsolatban, hogy mi mozgatja a stratégiai akvizíciókat, fontos-e és mennyire a szinergia, a stratégiai illeszkedés, és érintettük a helyi vs. nemzetközi döntéshozatal sajátosságait, sarkalatos pontjait, folyamat- és időigényét is.