Mennyire fontos a pénz egy startupnak? – avagy mit tanulhatunk 2017. legnagyobb csődjeiből – 1.rész

Montecuccoli, Habsburg tábornok mondta azt a hadászat tudományáról, hogy mindössze három dolog kell hozzá: Pénz, pénz, és még több pénz. Ezt az analógiát, sok más területtel együtt, a vállalkozások sikerességéhez is gyakran hozzá szokták rendelni.

De, ahogy az említett tábornok is bebizonyította az örökségével, a való életben sok más tényező is közrejátszik a sikerhez.

Sajnálatos módon ennek vizsgálata nem olyan egyszerű, ugyanis nehéz elválasztani, hogy egy adott végkifejlet tőkehiánynak, vagy más stratégiai és működésbeli hibának köszönhető. A CB Insights elemzése is mutatja, hogy egy cég csődjéhez nem egy könnyen meghatározható ok vezet, hanem rendszerint több hiba együttesen eredményezi a bukást.

Hogy ezt a lehető leginkább ki lehessen szűrni, az alábbi listában azoknak a 2017 során bezárt startupoknak a történetét vizsgáljuk meg, amelyek alaposan el voltak látva tőkével (A Business Insider gyűjtése alapján). Ezek mindegyike startupként kockázati tőkebefektetéssel kezdett el növekedni. (A csődbement cégek post mortem elemzésével több forrás is foglalkozik, például ez is: collapsed.co).

De lássuk most a cégeket, és nézzük meg, milyen okok vezettek a bukáshoz:

Maple

10. Maple (2014-2017)

29M USD befektetett tőke

A Maple a New York-i étel-házhozszállítási piac egyik szereplője volt, ami high-end ételeket kínált fix áron, ami a házhozszállítási díjat és a borravalót is tartalmazta.  A termék eleinte biztosnak tűnt: Michelin csillagos étteremben dolgozó séf állította össze a menüt a befektetői között volt a nemzetközi high-end éttermek egy kiemelkedő szereplője, David Chang (Momofuku), akik a befektetéskor 115M USD-re értékelték a céget.

A Maple esetében a kudarc fő okát az üzleti modellben kell keresni. Ahogyan a dotcom buborék alatt legendássá vált Pets.com esetében láthattuk már: Egy vállalat nem tud úgy működni, hogy közben minden rendelés veszteséges. Ez ugyan pozitív lett 2016-ban, de a vállalat egésze továbbra is masszívan veszteséges maradt. Ekkor realizálódott a menedzsmentben, hogy a minden díjat tartalmazó 12 dolláros ebéd és 15 dolláros vacsora nem fenntartható, így próbálkoztak ennek orvoslásával (külön házhozszállítási díjat adtak az árhoz, nem járt ingyenes süti a rendelésekhez), de mindez az iparágra jellemző vevő-megtartási problémával együtt a cég csődjét jelentette.

Hello

9. Hello (2012-2017)

40M USD befektetett tőke

A Hello legismertebb terméke, a Sense, okos alváskövető eszköz és alkalmazás volt, ami nem igényelte eszköz viselését a funkciója ellátásához. A kezdeti modellt folyamatosan fejlesztették és adták hozzá az új funkciókat (hangvezérlés), valamint az olyan nagy kiskereskedelmi láncokban is megjelent, mint a Target vagy a Best Buy. Indulásakor több forrást szerzett a Kickstarter kampányában, mint az Oculus VR headset (2,4M USD-t), majd további 40M USD-t kapott még befektetőktől, akik a csúcson 300M dollárra értékelték a céget.

Röviden összefoglalva a technológia és a versenytársak utolérték őket. Először az okostelefonokra fejlesztett önálló hardware nélküli alkalmazások, majd később az otthonokba betörő okoskészülékek, mint az Amazon Alexa, vagy a Google Home tudták ugyanazt a szolgáltatást nyújtani és még többet is, mint az önmagában 149 USD-be kerülő Hello eszköz. (Összehasonlításként egy Amazon Alexa 100, a Google Home pedig 130 USD-be kerül jelenleg)

Emellett a nagy kiskereskedelmi láncokba történő megjelenéssel új komplex problémákkal szembesült a Hello, mint az ellátási lánc menedzselése és az eladásokhoz szükséges átfogó országos marketing. Ezeket a kihívásokat nem sikerült hatékonyan teljesítenie, aminek köszönhetően a versenytársak tarolták le a piacot, így kénytelen volt megszűnni.

 

Raptr

8. Raptr (2008-2017)

44M USD befektetett tőke

A Raptr eredetileg egy szociális platform volt a gamer szubkultúrának, ami átalakult és az egyedi platformokhoz leginkább illő beállítások automatikus konfigurációja lett a fő terméke a vállalatnak. Ennek révén 2014-ben partnerséget kötöttek az AMD-vel, aminek következtében beépített funkció lett a chipgyártó által gyártott elemekben. Története során 44M USD tőkét kapott, a zeniten 170M dollárra értékelték a céget.

A Raptr bukása röviden annak volt köszönhető, hogy az iparág felnőtt és lehagyta a technológiát, ezzel elveszítve a létjogosultságát, mint független platform. A konkurens chipgyártók, de még az AMD is elkezdte ezt a funkciót házon belül kifejleszteni, aminek keretében 2 év elteltével megszűntette a partnerségét a Raptr-rel. A körforgásból így kikerült cég nem tudta fenntartani a felhasználói bázisát, ami végül a bezárását jelentette.

Doppler Labs

7. Doppler Labs (2013-2017)

51M USD befektetett tőke

A Doppler Labs első megjelenésekor egy olyan okos-, vezeték nélküli fülhallgatót fejlesztett ki, ami megszűri a környezeti zajokat, viszont olyan hangokat, mint a másokkal való beszélgetés, beengedi. Emellett korai fázisban ki volt fejlesztve valós idejű fordítás és általános hallássegítő funkció is (A valós idejű nyelvfordítás funkciót a Google októberben jelentette be a saját Pixel Buds fülhallgatójának a bemutatóján). Mindezek fényében a befektetők a csúcson 235M USD-re értékelték a Doppler Labs-et.

A Doppler Labs Here One terméke, habár egyértelműen látható problémát fogott meg és a funkciói is megelőzték a versenytársakat, a termék értékesítésének kezdeti szakaszában nagyon negatív fényt kapott kettő tervezési hiba miatt: az akkumulátor élettartama a vártnál alacsonyabb lett, valamint a töltőeszköz sem működött hibamentesen. Mindez az értékesítés legkritikusabb szakaszában történtek, ami miatt végül csak 25 000 darabot adtak el a következő körös befektetés mérföldkövének kitűzött 100 000 helyett.

Habár mindössze a negyedét sikerült a várt eladásoknak, ránézésre nem tűnik teljes kudarcnak, a hardware gyártók állandóan szembesülnek hasonlóakkal (elég csak a Samsung Galaxy Note 7 felrobbanó akkumulátoraira gondolni). A probléma onnan eredt, hogy ezt egy nagy hardver gyártóvállalat leírná veszteségként, a tapasztalatokat pedig a következő eszköz tervezéséhez felhasználja. A Doppler Labs esetében erre azonban nem volt erre lehetőség, a befektetőkkel való megállapodás értelmében el kellett volna érniük az értékesítési mérföldkövet, ennek hiányában pedig nem vállaltak újabb körös befektetést.

Sprig

6. Sprig (2013-2017)

57M USD befektetett tőke

A Sprig az étel-házhozszállításban működött, egy úgynevezett farm-to-doorstep konstrukcióban, ahol a vevők friss és egészséges ételt rendelhettek, amit a termesztéstől a házhozszállításig a vállalat végzett el és felügyelt. Mindez következtében a rendelők lokálisan termesztett alapanyagokból készített ételeket kaptak, csökkentve ezzel az ökológiai lábnyomát a szolgáltatásnak, mindezt 15 percen belüli kiszállítással. A csúcson a befektetők 110M USD-re értékelték a céget.

A Spring bukása egyértelműen az üzleti modell hiányosságának volt a következménye. A problémát az jelentette, hogy egy alapvetően nagyon kompetitív iparágban (étel házhozszállítás), ahol az elsődleges differenciáló erő a minőség (íz) és az ár, ott a környezettudatossággal nem tudták magukat kellően differenciálni a versenytársaktól. Mindemellett az ellátási lánccal kapcsolatban is túl nagy fába vágta a fejszéjét a cég: a mérethatékonyság elérése úgy hogy a teljes láncot ellenőrzik csak nagy mennyiség esetén profitábilis, amit nem tudtak elérni.

Habár a lista még nem teljes (következő bejegyzésünkben folytatjuk az „élmezőnnyel”!), már tisztán látható, hogy a tőkebevonás ténye még egyáltalán nem garancia egy vállalkozás sikerére.

Ha inog a stratégia vagy hiányoznak a mindennapi működéshez szükséges feltételek, bizony csúfos kudarc lehet a sztori vége. És akkor még olyan „banális” okokat nem is említettünk, mint amikor összevesznek a founderek és emiatt bukik meg a startup (mert mindenki otthagyja a céget…).

Ha kérdései vannak a fentiekkel kapcsolatban, vagy tapasztalt segítségre van szüksége akár a tőkebevonásban, akár a megvalósításban ahhoz, hogy felismerje, elkerülje, minimalizálja a siker útjában álló esetleges buktatókat, keresse kollégáinkat!

Hamarosan folytatjuk!

 

 

 

 

 

Összefoglaló-Equity Reggeli 2018. március 21.

RENDEZVÉNY – A befektetési tranzakciók „ismerkedési” fázisában természetes jelenség, hogy a felek a „portéka” legelőnyösebb tulajdonságaira helyezik a hangsúlyt, mely azonban közel sem jelenti a tények, kockázatok elkendőzését, hiszen mégiscsak egyfajta „házasságra” készülünk” – hangzott el március 21-i Equity Reggeli rendezvényünkön, ahol a közelmúltban zárt, 5 millió USD volumenű Starschema deal részleteit, fordulatait dolgoztuk fel – az alapító csapattal közösen.

Kockázati tőke: smart money és ami ebből igaz

A vállalkozók, startupok 5-6 éve még nem tudták mi az a smart money. Elindultak a témát feldolgozó – néha kifigurázó – blogok, rendezvények, meetupok, és minden tőke iránt érdeklő vállalkozó „rákapott” a smart money kifejezésre.

Manapság egy befektetőnek bizony fel kell készülnie arra a kérdésre, hogy „jó, jó, de mit kapunk még a pénzen kívül?”.

Read more

Amikor “rosszfej” a befektető – mikor légy óvatos?

Csodálatos és kényes függőség van a befektető (legyen az kockázati tőkés, private equity vagy akár szakmai befektető is) és a vállalkozó / entrepreneur / projektgazda között.

A befektető helyet keres a pénzének (akár sajátja, akár másét menedzseli), a vállalkozó pénzt keres, hogy megvalósíthassa álmait / növekedési céljait. Ez egy jónak tűnő felállás, nem? Ha egy kiváló vállalkozó a ténylegesen sikeres – vagy szép kilátásokat mutató – cégébe beengedi a befektetőt, és minden az ígéretek szerint teljesül, akkor a befektető pénze sokszorosan megtérül, mindenki boldog.

Read more

“Nézd meg a WC-t, mielőtt befektetnél!”

A pénzügyi befektetők (akár kockázati tőkés, akár private equity) értelemszerűen a legjobb cégeket keresik,

  • amelyeknek stabil versenyelőnyük van,
  • folyamatosan és átlag felett növekednek, jó margint tudnak előállítani,
  • és több mint kiváló menedzsmenttel rendelkeznek.

Amikor lehetőségem van, mindig rákérdezek: Nálatok mit jelent a JÓ cég, a JÓ menedzsment? Milyen kérdéseket teszel fel, hogy ezt kiderítsd?

Mit hallasz – vagy mit nem – egy meetingen, ami után csettintesz, hogy ez egy jó kis cég, micsoda különleges menedzsmenttel?

A héten 3 nemzetközi befektető is volt nálunk vagy az általunk szervezett rendezvényeken. Valamiféle tapasztalatuk van már a magyar cégekkel kapcsolatban, és mindegyik aktívan érdeklődik jelenleg is (ezért is voltak itt). A befektetési méret 3-4M EUR-tól kezdődik az esetükben, és érthető módon ők is csak nagyon jó cégeket keresnek. Az esemény egyik lényege és ígérete a résztvevők számára az volt, hogy közvetlenül kérdezhettek a befektetőktől a cégtulajdonosok, szükség szerint pedig én próbáltam kérdésekkel kicsalogatni a tudnivalókat. Itt is rákérdeztem a fentiekre: OK, de mit jelent a jó menedzsment, mikor látod, hogy tényleg minden a helyén van?

Mitől lesz igazán jó cég az a vállalkozás, akit épp vizsgáltok a befektetés előtt? És még egy szempont: hogy deríted ki ezeket a paramétereket?

Az elmúlt több mint 10 évben, amióta ezen a piacon dolgozunk, sok átlagostól eltérő választ kaptam, és ehhez a listához most egy újabb került…

Nevezzük Andrew-nak a befektetőt, aki volt oly kedves a listát bővíteni. Elmondta, hogy a kb. 20 éves track recordjuk során a senior partnerek azt a paramétert figyelték meg, hogy az a cég, ahova befektetettek, de később kiderült, hogy nem kellett volna (mármint nagyon-nagyon nem), ott nem volt rendben a toalett. Visszakérdeztünk, hogy jól értjük-e… Igen, igen: náluk van egy belső mondás: „Nézd meg a WC-t, mielőtt befektetnél!”.

Vállalkozók ezrei fektetnek sok-sok órát az üzleti terv összeállításába, az átvilágításra való felkészülésbe, a prezentálás tökéletesítésébe, de elbukhatnak a WC tisztaságán?

Andrew – és az alapkezelő többi senior kollégája – szerint IGEN.

A koszos WC látlelet arra vonatkozóan hogyan mennek a dolgok a cégnél.

Rendezettek-e a folyamatok az értékesítéstől a pénzügyeken át… a WC-ig vagy sem. Fontos-e, ha üzleti partner – vagy Ügyfél! – jön hozzánk, akkor kedvesen köszöntsük, finom kávéval kínáljuk, és talál-e kéztörlőt meg szappant (meg tisztaságot) a mosdóban vagy sem. Nem az egyetlen, de egy hirtelen és könnyen „ellenőrizhető” paraméter arra vonatkozóan, hogy jó cégről van-e szó. Hirtelen úgy éreztem, hogy bevezették a „nézd meg az anyját, vedd el a lányát” módszert a VC/PE világban.

A másik befektető – nevezzük Alexnek – aki ott volt ezen az eseményen, szolid érdeklődéssel figyelte Andrew okfejtését, valamint konkrét benchmarkokkal történő alátámasztását…, majd a végén azt mondta, hogy ha jól belegondol, annál az egy cégnél, ahol ők nagyon-nagyon megégették magukat, szintén koszos volt a WC.

„Ha a saját idejét fecséreli, az enyémet is fogja”

Nem ez az egyetlen olyan vizsgálati szempont, ami talán kissé furcsa lehet első hallásra. (És bizony oda kell figyelniük a befektetőknek, mert tudják, minden törekvésük ellenére a dealek jó része nem működik végül; lásd például: Jó deal-nek tűnt, aztán…)

Egy következő, a szokásostól eltérő sztorim egy harmadik befektetőtől – nevezzük Helmut-nak – származik. Amikor egy befektetés előkészítése folyik, akkor nyilvánvalóan több találkozóra is szükség van a Felek között, először még a cégről, üzleti tervről beszélnek, majd egy ponton jöhet a befektetés feltételrendszere (legyen az term sheet vagy LoI, indikatív ajánlat, stb.). Egy-egy ilyen találkozó esetén értelemszerűen egy kis beszélgetéssel indul a meeting: ki hogy van, merre járt, mi újság az üzlettel.

Az egyik eset, amit Helmut kiemelt és számára intő jel volt, az a nyaralásról szólt. A felvezető small talk során a vállalkozó, akihez be akartak fektetni, elmondta, hogy épp XY országban voltak nyaralni, 3 napos autóútra (oda is ennyi, majd vissza is ennyi), mert így „jobban kijöttek”, mintha repülővel mentek volna. Helmut ezen meglepődött, és feltette magában a kérdést: miért kellett ezen spórolni, ennyire sok ideje van? Az idő a legdrágább a sikeres vállalkozóknál. Egy fejlődő cégnél állandóan rengeteg teendő van, tipikusan kilométer hosszú listája van a menedzsmentnek, hogy mivel kellene még foglalkozni – az idő kifejezetten szűkös erőforrás egy nyerő cégnél, egy jó menedzsment esetén. Ahogy elhangzott tőle: „ha a saját idejét fecséreli, az enyémet is fogja”. Ezért vagy sem, de végül nem lett belőle deal.

“Nem az óriási nagydumás vezetők működnek”

A menedzsment megismerése és “minősítése” kapcsán is többféle megközelítéssel találkoztunk már. Szintén Andrew mondta el ezen a rendezvényen, hogy ők akkor égették meg magukat leginkább, amikor szuperlehengerlő nagydumás volt a vállalkozó / CEO, ahova befektettek.

A kérdéseikre repkedtek a tökéletes válaszok, mindenre óriás lendülettel, széles mosollyal nyomta a megoldást 110%-os magabiztossággal. Aztán ez az illető befektetés után 2 héttel elrepült Barbadosra, hogy ő inkább ezentúl onnan távmenedzseli majd a céget… mivel állítólag nem ez volt az üzleti tervben, közepesen voltak a befektetők boldogok, és azóta is sok fejfájást okoz ez a cég Andrew-nak. Hozzá is tette helyeselve Alex, hogy nekik is az a tapasztalatuk, nem az óriási nagydumás vezetők működnek a cégeiknél, nem tekintik jó jelnek azt, ha valaki ilyen. (“Are you a doer or a talker” szoktuk mondani…)

A sztorizást lezárva: egy private equity befektető – nevezzük Tomnak – egy tavalyi eseményen az átvilágítás körüli kérdések kapcsán elmondta, hogy persze nagyon fontos jó jogászt megbízni, aki a mélyére megy a dolgoknak, illetve a pénzügyi és szakmai átvilágítás is kulcs, de ő sosem csinál úgy dealt, hogy ne menne el egyet sörözni a vállalkozóval még a végső megállapodás előtt. Ahogy Tom fogalmazott:

“3-4 sör után néha kiderülnek olyan dolgok is, amit egy összeszedett és átgondolt menedzsment prezentáció során nem böknek ki az emberek – és ez bizony kritikus is lehet a befektető számára”

Sokan – nyilván nagyon helyesen – tudatosan készülni akarnak egy tranzakcióra (legyen az tőkebevonás vagy cégeladás), és ha igazán jó tanácsadót bíznak meg, azok tényleg tudják, mit kell rendbe rakni, mit kell „kidobni”, „megfoltozni”, hogy a befektető csettintsen, ez aztán egy jó cég, szeretnék befektetni!

Figyelembe kell venni azonban a fentieket, oda-vissza ki kell alakítani a bizalmat, megfelelő időt kell biztosítani arra, hogy megismerjék egymást a Felek, elmondhassák részleteiben a terveiket, a másik kérdezhessen, adott esetben vitázhassanak róla, és végül megállapodjanak.

De a felkészülés közben sose felejtsük el: könnyen lehet, hogy a WC-t is megnézik!