Kockázati tőke: smart money és ami ebből igaz

A vállalkozók, startupok 5-6 éve még nem tudták mi az a smart money. Elindultak a témát feldolgozó – néha kifigurázó – blogok, rendezvények, meetupok, és minden tőke iránt érdeklő vállalkozó „rákapott” a smart money kifejezésre.

Manapság egy befektetőnek bizony fel kell készülnie arra a kérdésre, hogy „jó, jó, de mit kapunk még a pénzen kívül?”.

Read more

A kevesebb néha több: hogyan segíti a növekedést a fókuszálás?

Gyorsan és dinamikusan növekedni (sőt, egyáltalán növekedni) csak úgy lehet, ha minél több Ügyfélnek minél több terméket vagy szolgáltatást adunk el. Vagy mégsem?

Hiszen azt is látjuk, hogy a növekedésnek sokszor éppen az a gátja, hogy nem egy-egy kiválasztott, jól körülhatárolt, validált célcsoportnak értékesítenek a cégek, hanem mindenkinek el akarnak adni,

azaz célt tévesztenek, nincs fókusz, nincsenek prioritások.

Read more

Amikor “rosszfej” a befektető – mikor légy óvatos?

Csodálatos és kényes függőség van a befektető (legyen az kockázati tőkés, private equity vagy akár szakmai befektető is) és a vállalkozó / entrepreneur / projektgazda között.

A befektető helyet keres a pénzének (akár sajátja, akár másét menedzseli), a vállalkozó pénzt keres, hogy megvalósíthassa álmait / növekedési céljait. Ez egy jónak tűnő felállás, nem? Ha egy kiváló vállalkozó a ténylegesen sikeres – vagy szép kilátásokat mutató – cégébe beengedi a befektetőt, és minden az ígéretek szerint teljesül, akkor a befektető pénze sokszorosan megtérül, mindenki boldog.

Read more

Mennyit adnak a cégemért?

Sok cégtulajdonos teszi fel nekünk ezt a kérdést.

Vagy azért, mert valamilyen tranzakcióra készül (cégeladás, összeolvadás egy másik vállalattal, stb.), vagy azért, mert cégvásárlási szándékkal kopogtat nála egy befektető, és jó lenne tudni, hogy az ár, amit ajánlott, mennyire reális.

Read more

CEE régiós M&A: Mire számíthatunk a német vevőktől?

A válsággal természetesen a felvásárlások, cégeladások piaca, az M&A tranzakciók száma is visszaesett, és – nagy örömünkre – ahogy a gazdaságok és vállalkozások elkezdtek magukra találni, az akvizíciós kedv is élénkült. Valahol 2015. év végén érte el ismét a válság előtti szintet, és bár tavaly volt némi megtorpanás a tranzakciók számában és volumenében, a piaci szereplők (köztük mi is) továbbra is optimisták.

Read more

“Nézd meg a WC-t, mielőtt befektetnél!”

A pénzügyi befektetők (akár kockázati tőkés, akár private equity) értelemszerűen a legjobb cégeket keresik,

  • amelyeknek stabil versenyelőnyük van,
  • folyamatosan és átlag felett növekednek, jó margint tudnak előállítani,
  • és több mint kiváló menedzsmenttel rendelkeznek.

Amikor lehetőségem van, mindig rákérdezek: Nálatok mit jelent a JÓ cég, a JÓ menedzsment? Milyen kérdéseket teszel fel, hogy ezt kiderítsd?

Mit hallasz – vagy mit nem – egy meetingen, ami után csettintesz, hogy ez egy jó kis cég, micsoda különleges menedzsmenttel?

A héten 3 nemzetközi befektető is volt nálunk vagy az általunk szervezett rendezvényeken. Valamiféle tapasztalatuk van már a magyar cégekkel kapcsolatban, és mindegyik aktívan érdeklődik jelenleg is (ezért is voltak itt). A befektetési méret 3-4M EUR-tól kezdődik az esetükben, és érthető módon ők is csak nagyon jó cégeket keresnek. Az esemény egyik lényege és ígérete a résztvevők számára az volt, hogy közvetlenül kérdezhettek a befektetőktől a cégtulajdonosok, szükség szerint pedig én próbáltam kérdésekkel kicsalogatni a tudnivalókat. Itt is rákérdeztem a fentiekre: OK, de mit jelent a jó menedzsment, mikor látod, hogy tényleg minden a helyén van?

Mitől lesz igazán jó cég az a vállalkozás, akit épp vizsgáltok a befektetés előtt? És még egy szempont: hogy deríted ki ezeket a paramétereket?

Az elmúlt több mint 10 évben, amióta ezen a piacon dolgozunk, sok átlagostól eltérő választ kaptam, és ehhez a listához most egy újabb került…

Nevezzük Andrew-nak a befektetőt, aki volt oly kedves a listát bővíteni. Elmondta, hogy a kb. 20 éves track recordjuk során a senior partnerek azt a paramétert figyelték meg, hogy az a cég, ahova befektetettek, de később kiderült, hogy nem kellett volna (mármint nagyon-nagyon nem), ott nem volt rendben a toalett. Visszakérdeztünk, hogy jól értjük-e… Igen, igen: náluk van egy belső mondás: „Nézd meg a WC-t, mielőtt befektetnél!”.

Vállalkozók ezrei fektetnek sok-sok órát az üzleti terv összeállításába, az átvilágításra való felkészülésbe, a prezentálás tökéletesítésébe, de elbukhatnak a WC tisztaságán?

Andrew – és az alapkezelő többi senior kollégája – szerint IGEN.

A koszos WC látlelet arra vonatkozóan hogyan mennek a dolgok a cégnél.

Rendezettek-e a folyamatok az értékesítéstől a pénzügyeken át… a WC-ig vagy sem. Fontos-e, ha üzleti partner – vagy Ügyfél! – jön hozzánk, akkor kedvesen köszöntsük, finom kávéval kínáljuk, és talál-e kéztörlőt meg szappant (meg tisztaságot) a mosdóban vagy sem. Nem az egyetlen, de egy hirtelen és könnyen „ellenőrizhető” paraméter arra vonatkozóan, hogy jó cégről van-e szó. Hirtelen úgy éreztem, hogy bevezették a „nézd meg az anyját, vedd el a lányát” módszert a VC/PE világban.

A másik befektető – nevezzük Alexnek – aki ott volt ezen az eseményen, szolid érdeklődéssel figyelte Andrew okfejtését, valamint konkrét benchmarkokkal történő alátámasztását…, majd a végén azt mondta, hogy ha jól belegondol, annál az egy cégnél, ahol ők nagyon-nagyon megégették magukat, szintén koszos volt a WC.

„Ha a saját idejét fecséreli, az enyémet is fogja”

Nem ez az egyetlen olyan vizsgálati szempont, ami talán kissé furcsa lehet első hallásra. (És bizony oda kell figyelniük a befektetőknek, mert tudják, minden törekvésük ellenére a dealek jó része nem működik végül; lásd például: Jó deal-nek tűnt, aztán…)

Egy következő, a szokásostól eltérő sztorim egy harmadik befektetőtől – nevezzük Helmut-nak – származik. Amikor egy befektetés előkészítése folyik, akkor nyilvánvalóan több találkozóra is szükség van a Felek között, először még a cégről, üzleti tervről beszélnek, majd egy ponton jöhet a befektetés feltételrendszere (legyen az term sheet vagy LoI, indikatív ajánlat, stb.). Egy-egy ilyen találkozó esetén értelemszerűen egy kis beszélgetéssel indul a meeting: ki hogy van, merre járt, mi újság az üzlettel.

Az egyik eset, amit Helmut kiemelt és számára intő jel volt, az a nyaralásról szólt. A felvezető small talk során a vállalkozó, akihez be akartak fektetni, elmondta, hogy épp XY országban voltak nyaralni, 3 napos autóútra (oda is ennyi, majd vissza is ennyi), mert így „jobban kijöttek”, mintha repülővel mentek volna. Helmut ezen meglepődött, és feltette magában a kérdést: miért kellett ezen spórolni, ennyire sok ideje van? Az idő a legdrágább a sikeres vállalkozóknál. Egy fejlődő cégnél állandóan rengeteg teendő van, tipikusan kilométer hosszú listája van a menedzsmentnek, hogy mivel kellene még foglalkozni – az idő kifejezetten szűkös erőforrás egy nyerő cégnél, egy jó menedzsment esetén. Ahogy elhangzott tőle: „ha a saját idejét fecséreli, az enyémet is fogja”. Ezért vagy sem, de végül nem lett belőle deal.

“Nem az óriási nagydumás vezetők működnek”

A menedzsment megismerése és “minősítése” kapcsán is többféle megközelítéssel találkoztunk már. Szintén Andrew mondta el ezen a rendezvényen, hogy ők akkor égették meg magukat leginkább, amikor szuperlehengerlő nagydumás volt a vállalkozó / CEO, ahova befektettek.

A kérdéseikre repkedtek a tökéletes válaszok, mindenre óriás lendülettel, széles mosollyal nyomta a megoldást 110%-os magabiztossággal. Aztán ez az illető befektetés után 2 héttel elrepült Barbadosra, hogy ő inkább ezentúl onnan távmenedzseli majd a céget… mivel állítólag nem ez volt az üzleti tervben, közepesen voltak a befektetők boldogok, és azóta is sok fejfájást okoz ez a cég Andrew-nak. Hozzá is tette helyeselve Alex, hogy nekik is az a tapasztalatuk, nem az óriási nagydumás vezetők működnek a cégeiknél, nem tekintik jó jelnek azt, ha valaki ilyen. (“Are you a doer or a talker” szoktuk mondani…)

A sztorizást lezárva: egy private equity befektető – nevezzük Tomnak – egy tavalyi eseményen az átvilágítás körüli kérdések kapcsán elmondta, hogy persze nagyon fontos jó jogászt megbízni, aki a mélyére megy a dolgoknak, illetve a pénzügyi és szakmai átvilágítás is kulcs, de ő sosem csinál úgy dealt, hogy ne menne el egyet sörözni a vállalkozóval még a végső megállapodás előtt. Ahogy Tom fogalmazott:

“3-4 sör után néha kiderülnek olyan dolgok is, amit egy összeszedett és átgondolt menedzsment prezentáció során nem böknek ki az emberek – és ez bizony kritikus is lehet a befektető számára”

Sokan – nyilván nagyon helyesen – tudatosan készülni akarnak egy tranzakcióra (legyen az tőkebevonás vagy cégeladás), és ha igazán jó tanácsadót bíznak meg, azok tényleg tudják, mit kell rendbe rakni, mit kell „kidobni”, „megfoltozni”, hogy a befektető csettintsen, ez aztán egy jó cég, szeretnék befektetni!

Figyelembe kell venni azonban a fentieket, oda-vissza ki kell alakítani a bizalmat, megfelelő időt kell biztosítani arra, hogy megismerjék egymást a Felek, elmondhassák részleteiben a terveiket, a másik kérdezhessen, adott esetben vitázhassanak róla, és végül megállapodjanak.

De a felkészülés közben sose felejtsük el: könnyen lehet, hogy a WC-t is megnézik!